Önállóan lakni - közösségben élni

2020.máj.22.
Írta: TuriZsuzsi Szólj hozzá!

Élménybeszámolónk a 6. Rehab Critical Mass eseményről

Csoportunk két tagja is vállalta, hogy beszámolót ír az idei, rendhagyó RCM-együttlét eseményéről.

Hruskó Erika Írása

6. Rehab Critical Mass

A hatodik Rehab Critical Mass idején különleges állapotok uralkodtak szerte a világban.

A Rehab Critical Mass-nak pont az volt az eredeti filozófiája, hogy mutassuk meg magunkat, igen is, mi is képviselünk nem kevés tömeget. Ezt minden évben egy felvonulással adtuk tudtára a magyar társadalomnak és a döntéshozóknak. A szervezés el is érte célját, évről-évre egyre többen, tavaly becslések szerint 4-5 ezer ember vonult az utcára. Évente egyszer, ha másért nem, mert lezárják miattunk a Lánchidat, észrevesznek minket az úgymond egészséges társaink.

Eleinte saját magam nevében vonultam,  mióta az Önállóan lakni - Közösségben élni érdekvédelmi csoport tagja vagyok, a csoportban dolgozó társaimmal tesszük mindezt. Idén sem volt másként. Azonban idén, a bevezetőben írt különleges állapotok miatt, különleges módon történt. Nem vonultunk az utcára, nem zárták le miattunk a Lánchidat. Mégis felhívtuk magunkra a figyelmet.

Online történtek az események. Mindenki tanulja az új technikákat. Ezen új technikák elsajátítása közben sok ismert embert is elértünk és sok önzetlen felajánlást, mert a technikai hátteret bizony segítséggel lehetett megvalósítani.

A sok üzenetet, amelyet érintett, nem érintett, író, zenész, költő, politikus juttatott el, először összevágva nézhettük meg. Ez után pedig úgynevezett Zoom-szobákban lehetett beszélgetni a különböző szervezetek képviselőjével. Így két társammal, Garai Nórival és Turi Zsuzsival vártuk izgatottan a hozzánk betérőket, és beszélgetni vágyókat. A technikai háttér biztosításában nagyon jó partnereket kaptunk, így nekünk csak valóban a betérőkre kellett koncentrálni.

A beszélgetős szoba kétszáz fő egyszerre való jelenlétét is képes lehetővé tenni. Mikor megtudtam ezt a dolgot, kicsit izgultam, bár tartottunk már különböző rendezvényeket. Ezek a rendezvények: kerekasztal-megbeszélések, díjkiosztó gála, kutatási eredmények bemutatása voltak például, ahol csak pár ember beszélt, beszélgetett. Itt viszont igen nagy létszámú beszélgetőpartner jelenlétére is lehetett készülni, akik szóban és írásban is bekapcsolódhattak. Izgultam, hogy mindenkit meg tudjunk hallgatni, tudjunk válaszolni, több beszélgető partner esetén, nehogy káoszba forduljon.

A betérők páran voltak, családias hangulatban beszélgettünk. Elmondtuk mivel foglalkozunk, ki hogy él önállóan, megvitattuk kinek mit jelent az önálló élet. Egy újabb lehetőséget ismertünk meg, próbáltunk ki, hogy minél több társunkat elérjünk, meg tudjunk szólítani.

Még ezzel az online térben megtartott eseménnyel is 4500 megtekintést ért el a fő üzenet.

A szobánk beharangozója azóta is fenn van és fenn is marad a Rehab Critical Mass facebook és youtube oldalán, amely tovább növeli csoportunk láthatóságát.

Érdekes kezdeményezés volt, jó volt részese lenni valami újnak, ahol képviselhettük csoportunkat.

Turi Zsuzsi Írása

6. RCM Critical Mass

Az RCM-Rehab Critical Mass eredetileg egy felvonulás, a célja, hogy az érintettek és mindazok, akik őket támogatják, és a céljaikkal egyetértenek, együtt vonulva hívják fel a figyelmet arra, hogy mindannyiunk érdeke egy befogadó/elfogadó/egymást támogató tagokból álló társadalom, és az ehhez igazodó fizikai környezet kialakítása, és hogy mindezeknek a megvalósulásáig még van mit tenni.

Idén a koronavírus-járvány miatt a #maradjotthon jegyében az RCM rendezvénye online valósult meg.

Még az esemény előtt hárman: Garai Nóri, Hruskó Erika és én, Turi Zsuzsi –mindenki a saját otthonában-, mondtunk néhány mondatot arról, hogy kik vagyunk, mivel foglalkozunk, és mi várható az eseményen.  Ebből egy videó készült, ami az RCM facebook-oldalán hirdette a szobánkat az érdeklődők számára.

Felkértek minket egy reklámspot elkészítésére is, ezzel a Tilos Rádió hirdette, hogy ott leszünk az RCM-en, és várunk mindenkit szeretettel.

Az esemény 3 órás volt. Az elején az addig beérkező üzenetekből lehetett megnézni egy 40 perces válogatást, majd 2 órában érintettekből álló csoportok szobáiban lehetett beszélgetni.

Készítettem egy néhány diát tartalmazó ppt-t is, és amikor csak mi -a csoport tagjai- voltunk a szobában (időnként ilyen is megtörtént), akkor a dia alapján magunkat szórakoztatva idéztem fel eddigi tevékenységünk érdekesebb eseményeit, hogy amikor valaki becsenget hozzánk a szó valódi értelmében is, hiszen a Zoom csengetéssel jelezte hogy vendégünk érkezik – akkor ne egy bizonytalanul várakozó csendet tapasztaljon belőlünk az első pillanatban. Nóri volt a vendégfogadónk, ő köszöntötte az érkezőket, és ő olvasta be az üzenetben érkező üdvözléseket, kérdéseket is.

A Rehab Critical Mass-on való részvétel keretében azt vállaltuk a Önállóan lakni- közösségben élni  résztvevő tagjaiként, hogy beszélgetünk mozgássérült érintettekkel, nehézségekről és azok megoldási lehetőségeiről. Leginkább lakhatási történetekről, önállósodásról, továbbtanuláshoz és háztartásvezetés akadálymentesítéséhez való hozzáállásról és praktikus megoldási lehetőségekről esett szó. 

Volt, akit ismertünk a hozzánk ellátogatók között és volt, akit nem… Edina konkrét probléma megoldásában kérte a véleményünket, mint konduktor. Volt, aki csak benézett a szó legszorosabb értelmében. Volt, aki vállalta az arcát és volt, aki nem….Júlia, aki összetévesztett minket egy másik szervezet tagjaival és ezért nézett be hozzánk, maga is érintett, és amikor rájött, hogy mi egy másik csoport tagjai vagyunk, nem bánta, ott maradt velünk, beszélgettünk, önálló életről és mindenről, ami érdekelte az akkor ott lévőket. Amikor elköszönt tőlünk, azt mondta, bár más emberek vagyunk, mint amilyennek hitt minket,  örül, hogy beszélhetett velünk és minden jót kíván.

Nem említek meg mindenkit névszerint, de szerintem minden résztvevőnk személyes történetét érdemes volt meghallgatni.

Megismertük Ádámot, aki nagyon közvetlen és kedves volt, és köszönjük, hogy az ő segítségével ebben a 2 órában a Zoom használatával mi is részt vehettünk ebben a különleges RCM-eseményben.

Reméljük, hogy mindazok a média-anyagok, amiket elkészítettünk, utólag is viszik a hírünket, ahogy azok is, akik az eseményen beszélgettek velünk.

Koronavírus kérdőív mozgássérülteknek

Tudomásunk szerint arról, hogy hány mozgássérült ember él ma Magyarországon, csak hozzávetőleges adatokat találhatunk. Kutatásunk arra is rávilágított, hogy fizikai korlátaikból és életkörülményeikből adódóan jelentős részünk alig, vagy egyáltalán nem látható a társadalom számára. Problémáink, az önálló életvitelt akadályozó tényezők pedig még kevésbé.

A koronavírus járvány minden ember életében - többek közt a miénkben is - sok nehézséget okoz, (pl. mert a támogatószolgálatok személyi segítőit átcsoportosítják idősek segítésére), így talán nem csak számunkra kérdés, hogyan élnek ebben a helyzetben sorstársaink. Ennek igyekszünk utánajárni a következő kérdőívben. Köszönjük, ha mozgássérültként kitöltöd az itt található kérdőívünket!

Ellátási kérdőív szakmai anyaga részletesen - letölthető

Az ellátási szükséglet kérdőívünk rövid összefoglalóját már olvashattátok, amit ebben a bejegyzésben ismét elolvashattok, majd lentebb megtalálhatjátok a prezentáció anyagát és egy hosszabb írásos elemzést is letölthető formátumban.

Jó olvasgatást kívánok hozzá!

onalloan_kozossegben_logo_1_egy_szurke.png

"Az érintettek körében végzett igényfelmérés legfontosabb eredményeit Hruskó Erika, a csoport érintett tagja ismertette, aki előadásában kiemelte, különösen fontos, hogy vidéki válaszadók véleménye is megjelenik a kutatásban, hiszen Budapesttől távolodva a különböző támogató szolgáltatások még kevésbé elérhetőek, mint a fővárosban. A személyi segítésre való igény időbeliségét tekintve egyértelműen látszik, hogy a jelenlegi, hétköznap 8-tól 16 óráig terjedő idősáv nem elegendő arra, hogy lefedje az érintettek valós igényeit, hiszen nekik a hét minden napján szükségük van segítségre, aminek jelentős részét ma családtagjaik, barátaik, vagy önkéntesek kell, hogy biztosítsák számukra. Az is kiderült az előadásból, hogy a kutatásban résztvevők közül sokaknak olyan feladatokban is szüksége lenne segítségre, ami jelenleg nem tartozik a személyi segítők feladatkörébe (pl. lakás rendben tartása), ez is azt mutatja, hogy a mostaninál rugalmasabb rendszerre lenne szükség. A felmérés kitér arra is, hogy mi az oka annak, hogy azok, akiknek szüksége lenne személyi segítésre, gyakran mégsem tudják azt igénybe venni. Az eredmények azt mutatják, hogy az érintettek közel negyedét (22.9%) anyagi lehetőségei akadályozzák, továbbá összesen a válaszadók közel 30%-a számára a rendszer működése okoz valamilyen problémát, a fentebb említett okokon túl- segítő munkaideje, a segítségnyújtási kategóriák rugalmatlansága-, megjelenik a támogatószolgálat kapacitáshiánya is. Hruskó Erika hangsúlyozta, hogy a rendszerszintű problémák jelentős részét magyarázza az a komoly forráskivonás, mellyel a támogatószolgálatoknak szembe kellett nézniük a közelmúltban: míg 2008-ban 8 milliárd forint állami támogatás állt rendelkezésükre, 2017-ben már csak 3 milliárd forintból gazdálkodhattak a szolgáltatók. Az online kérdőívet kitöltők több, mint háromnegyede (76,3%) nyilatkozott úgy, hogy életét pozitívan befolyásolná a 24 órás támogatószolgálat rendszerének bevezetése, amit a szervezők is egyértelmű javaslatként fogalmaztak meg."

 

>> Ellátási szükséglet kutatás (szakmai anyag - pdf)

>> Támogatószolgálatokkal kapcsolatos kutatási eredmények (pptx prezentáció)

 

Nagy sikerrel zárult irodalmi pályázatunk - képes beszámoló a díjátadóról

Mint előző blogbejegyzésünkből már értesülhettek a kedves olvasók, az "Együtt könnyebb - segítők és segítettek közös világa" címmel meghirdetett irodalmi pályázatunk a vártnál is nagyobb érdeklődés mellett zajlott (mintegy 50 pályázó részvételével), és az igen színvonalas pályaműveket egy emlékezetes este keretében méltatta és jutalmazta a pályázat főszervezője, az Önállóan lakni - közösségben élni csoport.

Az alkalom ünnepélyességéhez külön hozzájárult a sok lelkes közreműködő: ezúton köszönjük a segítséget fotósainknak, a jeltolmácsnak, és mindazoknak, akik felajánlásaikkal segítették, hogy méltó díjazásban részesítsük a legjobbnak ítélt alkotásokat. Köszönet az IT-Man Kft-nek, Paulik Fecó festőművésznek, és csoportunk több tagjának, továbbá Szurovecz Kittinek, aki a felajánlott jutalomkönyvek mellett zsűritagként is segítette munkánkat.

Most pedig következzen a díjátadó előtt elmondott köszöntőbeszéd szerkesztett változata, melyet Kocsis Nikol, a pályázat ötletgazdája írt és mondott el. Az ő szavainál jobban aligha foglalható össze, miért is volt olyan fontos ez az esemény, és mindazok az alkotások, amelyek létrejöttek.

 

Sok szeretettel köszöntök mindenkit ezen a szép estén,
Köszöntöm a tisztelt zsűritagokat, meghívott színészvendégeinket, akik vállalták, hogy felolvassák a műveket és végül de nem utolsó sorban köszöntök minden pályázót, kísérőiket és minden érdeklődőt.

Mikor elkezdtem magamnak felírni ezeket a gondolatokat, megkérdeztem magamban:
Milyen a jó segítség?
A jó segítség akkor jön, amikor szükséges, és segít egy adott probléma megoldásában, vagy a következő lépés megtételében.
De nevezhetjük lehetőségnek is, ami mindig ott van, ha az ember kéri és él vele.

Ebből következően milyen a jó segítő?
Mindig törekszik rá, hogy segítsen, figyelembe veszi a segítségkérőt, és nem úgy segít, ahogy ő gondolja jónak. Mindig elérhető- lehetőség a másik számára.
És mielőtt bárki megkérdőjelezné magában, hogy jó segítő -e, elárulok egy titkot: Mindenki segítő. Hiszen azért vagyunk ezen a világon, hogy segítsük egymást.

Az Önállóan Lakni közösségben élni kutatócsoportként indult, majd az évek alatt érdekképviseleti csoporttá vált. Olyan emberek a tagjai, akik maguk is segítségre szorulnak a mindennapok során.

Épp ezért is tudják hitelesen képviselni sorstársaikat, és példájukkal segítséget adni azoknak, akik valahol elakadtak a saját életükben, vagy nem találják az útjukat, emiatt pedig beletörődtek, hogy nem lehet jobb.

A TASZ-szal közös szervezésben Nem nagyon bírjuk egymást a falakkal kiállítás kapcsán workshopot indítottak, hogy felmérjék, milyen szükségletek vannak, hogyan lehetne a személyi segítés égető problémáját megoldani.

Egy ilyen workshop alkalmával fogalmazódott meg bennem egy irodalmi pályázat ötlete.
Hiszek a személyes történetek erejében és abban, hogy együtt könnyebb.
Sokan, sokfélék vagyunk, mégis ha keresnénk, sok közös pontot találnánk.
Rájönnénk talán arra is, hogy kinek ilyen, kinek olyan segítségre van szüksége. Van, aki képes önálló életre a sérültsége ellenére, ki tudja fejezni igényeit, de ez nem jelenti azt, hogy egyáltalán ne lenne szüksége semmilyen segítségre a mindennapok során. Legfeljebb nem tud hová fordulni.

S ha már itt tartunk, vajon hányan vannak olyanok, akik csak azért nem tudnak kimozdulni a lakásukból, vagy azért szorulnak be egy gondozó otthonba, mert nincs elérhető segítség számukra?

A jelenleg működő személyi segítői rendszerben a segítők munkaideje reggel 8-tól délután 4 óráig terjed.
Tehát aki ezt a szolgáltatást szeretné igénybevenni, annak ezzel kell számolnia. 4 óra után már máshonnan kell segítséget kérnie, ismerősi körből, és vagy talál olyat, akit elérhető, vagy nem és akkor várnia kell a következő nap reggeléig.
Pedig a köztes idő alatt rengeteg dolog történhet. 16:05-kor, de még este 10-kor is történhet baleset. Leesik a földre egy üdítősüveg kupakja, vagy épp kiömlik a kávé egy rossz mozdulat következtében. Vagy ami a legrosszabb, nem sikerül felállni, átülni egyik helyről a másikra. Kész is a baj. És nincs aki segítsen.
Épp ezért lenne fontos egy olyan segítői rendszer kiépítése, ami nemcsak reggel 8 és délután 4 között elérhető. Hanem a nap 24 órájában. Mert az élet nemcsak 8 óra/nap. Az élet 24 óra/nap. És minél több dologgal sikerül megtölteni, annál teljesebb lehet. Igen, egy látássérültnek, és igen, egy kerekesszékesnek is. Annyira szép a világ, annyi jó dolog van benne és csak azért nem tapasztalható meg sokaknak mert nincs megfelelő segítség, amivel elérhetik, illetve folyton akadályokba ütköznek?
Elgondolkodtató.

Épp ezekre a kérdésekre is igyekeztünk választ találni az Együtt könnyebb irodalmi pályázatunkkal is.
Olyan történeteket vártunk, amiben megtörtént, vagy “jó lenne, ha így történne” eseményeket oszthattak meg velünk a pályázók versben vagy prózai formában. A pályázat fővédnökségét Lackfi János, író, költő, műfordító vállalta, aki sajnos egyéb elfoglaltság miatt nem tud most jelen lenni.

img_0882.jpg

 Fotó: Mester Ákos

Címkék: pályázat

„Együtt könnyebb” kutatás bemutató és irodalmi pályázat díjátadó - SAJTÓKÖZLEMÉNY

Az Önállóan lakni-közösségben élni csoport 2019. december 16-án „Együtt könnyebb” címmel szervezett rendezvényt a Premier Kultcaféban. Az eseménynek fókuszában a támogató szolgálatok, illetve a személyi segítés témaköre állt, melyet több szemszögből is körüljártak a szervezők az este folyamán. A program első részében bemutatták az érintettek körében készült kérdőíves kutatásuk eredményeit, kitérve a rendszerszintű problémákra, valamint a megoldási javaslatokra is, az esemény második felében pedig az „Együtt könnyebb - segítők és segítettek közös világa” irodalmi pályázat díjátadójára került sor.

img_0687.jpg

Fotó: Mester Ákos

Az érintettek körében végzett igényfelmérés legfontosabb eredményeit Hruskó Erika, a csoport érintett tagja ismertette, aki előadásában kiemelte, különösen fontos, hogy vidéki válaszadók véleménye is megjelenik a kutatásban, hiszen Budapesttől távolodva a különböző támogató szolgáltatások még kevésbé elérhetőek, mint a fővárosban. A személyi segítésre való igény időbeliségét tekintve egyértelműen látszik, hogy a jelenlegi, hétköznap 8-tól 16 óráig terjedő idősáv nem elegendő arra, hogy lefedje az érintettek valós igényeit, hiszen nekik a hét minden napján szükségük van segítségre, aminek jelentős részét ma családtagjaik, barátaik, vagy önkéntesek kell, hogy biztosítsák számukra. Az is kiderült az előadásból, hogy a kutatásban résztvevők közül sokaknak olyan feladatokban is szüksége lenne segítségre, ami jelenleg nem tartozik a személyi segítők feladatkörébe (pl. lakás rendben tartása), ez is azt mutatja, hogy a mostaninál rugalmasabb rendszerre lenne szükség. A felmérés kitér arra is, hogy mi az oka annak, hogy azok, akiknek szüksége lenne személyi segítésre, gyakran mégsem tudják azt igénybe venni. Az eredmények azt mutatják, hogy az érintettek közel negyedét (22.9%) anyagi lehetőségei akadályozzák, továbbá összesen a válaszadók közel 30%-a számára a rendszer működése okoz valamilyen problémát, a fentebb említett okokon túl- segítő munkaideje, a segítségnyújtási kategóriák rugalmatlansága-, megjelenik a támogatószolgálat kapacitáshiánya is. Hruskó Erika hangsúlyozta, hogy a rendszerszintű problémák jelentős részét magyarázza az a komoly forráskivonás, mellyel a támogatószolgálatoknak szembe kellett nézniük a közelmúltban: míg 2008-ban 8 milliárd forint állami támogatás állt rendelkezésükre, 2017-ben már csak 3 milliárd forintból gazdálkodhattak a szolgáltatók. Az online kérdőívet kitöltők több, mint háromnegyede (76,3%) nyilatkozott úgy, hogy életét pozitívan befolyásolná a 24 órás támogatószolgálat rendszerének bevezetése, amit a szervezők is egyértelmű javaslatként fogalmaztak meg.

A rendezvény második felében került sor az „ Együtt könnyebb- segítők és segítettek közös világa” irodalmi pályázat díjátadójára, Kocsis Nikolett, a pályázat megálmodójának vezetésével. Nikolett megnyitóbeszédének szerkesztett változata itt olvasható .A pályázat célja az volt, hogy szélesebb társadalmi réteghez is eljusson a személyi segítés témája.

A beérkezett több, mint 50 művet előzsűrizés után háromtagú szakmai zsűri értékelte, melynek tagjai: Szurovecz Kitti író, Tausz Katalin szociológus, valamint Czégé Imre Pál, az Önállóan lakni-közösségben élni csoport tagja. A vers- és a próza kategória első 3 helyezettje, valamint egy különdíjas részesült nyereményben. A díjazottak műveit meg is hallgathatta a közönség Bálint Erika, Magyar Bálint és Molnár Bence színészek nagyszerű tolmácsolásában.

A próza kategória legjobbjai: I. helyezett: Almási Andrea: A fények után, II. helyezett: Egyedi-Gazsi Beáta: Ülünk a buszon, III. helyezett: dr. Tóth Tamás: Nem látják, hogy nem lát?. A díjazott versek sorrendje a következőképpen alakult: I. helyezett: Boskovits Éva: Találkozás, II. helyezett: Németh Orsolya: A bizalom születése, III. helyezett: Toldi Gábor: Kéz a kézben, a különdíjat pedig Vadászi Árpád: Segítség!? című alkotása nyerte.

 

Címkék: pályázat

Sínen vagyunk - fórumot tartottunk a vasúti közlekedésről mozgássérült "szemmel"

Az Önállóan lakni - közösségben élni csoport 2019. december 2- án kerekasztal-beszélgetést szervezett „Sínen vagyunk - fórum a vasúti közlekedés akadálymentességéről” címmel a Premier Kultcaféban. Az esemény a Fogyatékkal Élők Világnapja alkalmából abból a célból került megrendezésre, hogy feltérképezze a vasút használatának nehézségeit Magyarországon - főként mozgássérültek és kisgyermekes szülők szemszögéből- közös gondolkodást, a helyzet javítására irányuló együttműködést indítva el az illetékes szakemberekkel.

Az esemény első részében felvezető előadások mutatták be a témát több szemszögből. Elsőként Földesi Erzsébet, az Európai Fogyatékosügyi Fórum elnökségi tagja mutatta be a fogyatékos emberek európai mozgalmát egy akadálymentesebb vasúti közlekedésért, kitérve mind a hatályos hazai szabályozás, mind számos külföldi jó gyakorlat ismertetésére.

dsc6408.jpg

Ezután, Csikiné Csóka Szilvia kisgyermekes anyuka hívta fel a figyelmet előadásában arra, hogy az akadálymentes megközelíthetőség nemcsak mozgássérült embereket érintő szükséglet.

Ezt követően Balázs Péter az Önállóan lakni – közösségben élni csoport kerekesszékkel közlekedő, érintett tagja beszélt vidéki utazásai során szerzett tapasztalatairól.

dsc6419.jpg

 

A szünet után eseményünk folytatásaként kerekasztal beszélgetés következett, melynek keretében a MÁV Zrt. részéről Madácsi Gábor osztályvezető, a MÁV START Zrt.- től Némethné Agárdi Anikó szakmai titkár és Utasi Balázs járműkonstrukció vezető is megtisztelt minket jelenlétével. A moderátor szerepét ezúttal Hruskó Erika az Önállóan lakni - közösségben élni csoport tagja töltötte be. A beszélgetés során kiderült, hogy a közeljövőben 30 db akadálymentes szerelvény áll majd forgalomba,Madácsi Gábor ugyanakkor beismerte,hogy az állomásépületek jelenleg rossz infrastrukturális állapotban vannak. Megtudhattuk azt is, hogy a MÁV Zrt. jelenleg nem rendelkezik akadálymentesítési ütemtervvel, most zajlik az 53 legforgalmasabb állomás állapotának feltérképezése, erre a célra létrehozott munkacsoport vezetésével.

A vasúti alkalmazottak speciális képzésére vonatkozóan elhangzott, hogy már több, mint 11.000 munkavállaló vett részt abban a képzési programban, mely a Kézenfogva Alapítvány tapasztalati szakértőinek bevonásával került kidolgozásra. Némethné Agárdi Anikó kifejtette, hogy az elmúlt évben összesen 70 esélyegyenlőséggel kapcsolatos utaspanaszról volt tudomásuk, ugyanakkor ezek csak a bejelentett esetek.

Szolgáltatásfejlesztési szempontból jelentős az a pilot-projekt, melynek keretében a budapesti ún. „fejpályaudvarokon” infopontok kerülnek majd kialakításra egy féléves időszakra, melyeknél a mozgáskorlátozott utasok segítséget kérhetnek majd az utazáshoz. A közönség kérdései között kiemelt figyelmet kapott az utazás 48 órás előzetes bejelentésének szükségessége, mely az érintettek számára életszerűtlen. A szakemberek, bár elismerték a problémát, egyelőre nem tettek konkrét ígéretet az időtartam lerövidítésére.

img_20191202_113447.jpg

 

Csoportunk ígéretet kapott ugyanakkor konkrét állomások esetében felmerült problémák kivizsgálására, melyet figyelemmel fogunk kísérni, és folytatjuk az érdekvédelmi munkát a vasúti szolgáltatásokhoz való egyenlő hozzáférés megteremtése érdekében.

dsc6352.jpg

Fotók: Lettner Kriszta - Baski Márti

Címkék: közlekedés

Budapestet "beveszik" a civilek (képes beszámoló)

Bizonyára sokan tudják, hogy az októberi választás nyomán új vezetése van Budapestnek. Ez a vezetés - elődjével ellentétben - szükségét érzi egy, a korábbiaknál nyitottabb kapcsolat kiépítését a civilek felé. Ennek egyik első állomása volt a szerdai találkozó a Városházán, amiről képes beszámolót adunk, köszönhetően annak, hogy az Önállóan lakni - közösségben élni is a meghívottak közé került. Csoportunkat az eseményen két fős delegáció képviselte.

A Városháza "megnyitása" és felfedezése

A program egy városházi sétával indult, melyet a Hosszúlépés - Járunk? stábja segített szakértelmével. Ennek során - aki akarta - bebarangolhatta a hatalmas épület sok zegzugát, és közben régi, érdekes sztorikat hallgathatott az épületről az "idegenvezetők" jóvoltából.

dsc_0016.JPG

 

Vendéglátóink köszöntenek minket

Ezt követően a meghívottak népes serege a Városháza Dísztermében foglalt helyet, ahol vendéglátóink beszéddel köszöntötték az egybegyűlt civil aktivistákat. Elsőként Kerpel-Fronius Gábor főpolgármester-helyettes beszélt arról többek között, hogy a civileket partnerként fogja tekinteni ez a vezetés, a "semmit rólunk, nélkülünk" számukra oly ismerős jelmondata is elhangzott tőle. "Fel kell ismerni, hogy a Városháza és a civil szféra egymásnak nem ellensége" - jelentette ki.

Mit is tehetnénk ehhez hozzá? Úgy legyen...

dsc_0019.JPG

Ennek jegyében elhangzott tőle egy olyan ígéret is, hogy a Városházán a jövőben kialakítanak olyan civil tereket, közösségi tereket, amelyek segíthetik a civil szféra és a városvezetés közös gondolkodását, munkáját. Jelezte azt is, hogy a konstruktív kritikára mindig nyitottak lesznek.

Ezután Karácsony Gergely szólt néhány szót, a tőle megszokott odafigyelő, barátságos hangnemben.

A Városháza kulcsát átveszik a civilek

Egy szimbolikus gesztus, ami egyszerre kedves meglepetés és nagyon komoly jel: az új főpolgármester az elődjétől örökölt jelképes kulcsot, amely a középkori időkből eredő hagyományra utal (ekkor ugyanis a városoknak falai voltak, egy nagy főkapuval, amit éjszakánként és szükség szerint zárni tudtak) nem akarja magának megtartani.

dsc_0022.JPG

Azzal is a hatalom - jelképes - megosztását kívánja szimbolizálni, hogy ezt a kulcsot évről évre - mint egy vándorserleget - felajánlja egy civil szervezetnek, hogy - szavai szerint - tartsák becsben "és vigyázzanak rá jobban, mint ő tette" (Derültséget kiváltó szavainak magyarázata, hogy elmesélte nekünk, hivatali idejének első két hetében nem találta ezt a bizonyos kulcsot, mert egy igyekvő kolléga a tudtán kívül egy széfbe rejtette.) Ezt a nevezetes kulcsot  tehát elsőként a Budapest Bike Maffia kapta meg. Vajon ki lesz az utánuk következő?

dsc_0029.JPG

 

Végül egy kép arról, hogy így is lehet...

avagy Budapest, Magyarország és az Unió nem ellenségek, hanem egymást feltételező, kiegészítő alkotóelemek az új vezetés szerint:

dsc_0031.JPG

 

Írd be a naptáradba: pályázati díjátadó és bemutató - december 16.

Örömmel értesítünk minden érdeklődőt, hogy megvan irodalmi pályázatunk eredményhirdetésének helye és ideje.

Íme, a részletek:

Tanulmánykötetünk megjelenése után sem álltunk le a kutatással. Ezúttal a támogatószolgálatokkal és a személyi segítségnyújtás használatával kapcsolatban végeztünk igényfelmérést. Most bemutatjuk nektek az ebből készült beszámolót.

Előadásunk után az "Együtt könnyebb" irodalmi pályázatunk díjátadójára is sor kerül, melynek zsűritagjai:

Tausz Katalin - szociológus
Szurovecz Kitti - író
Czégé Imre Pál -  az Önállóan lakni - közösségben élni csoport tagja, a "Budapest 100 szóban" irodalmi pályázat egyik elismert alkotója 2019-ben

A beérkezett pályamunkák előzsűrizésre kerülnek, csoportunk néhány tagja által.

 

A pontos időpont: 2019. december 16. hétfő, 17:00–19:00

A helyszín:  Premier Kultcafé,
1088 Budapest, Üllői út 2-4. ( akadálymentes bejárat a Baross utca 1. szám felől) 

Lezárult a pályázat - gyors helyzejelentés

Örömmel adunk hírt róla, hogy minden várakozásunkat felülmúlta a vasárnap lezárult pályázatunk iránti érdeklődés. Félszáznál is több pályamű érkezett az ország minden szegletéből, fiatalok, idősek egyaránt írtak arról, hogy milyen a segítők és segítettek közös világa.

Köszönjük az érdeklődést, hamarosan újabb részletekkel jelentkezünk a pályázattal kapcsolatban!

 

 

Címkék: pályázat