A Magyar Szociológiai Társaság minden évben megtartja a vándorgyűlését. Itt mutathatják be kutatásaikat a szociológusok. Idén ennek a Corvinus Egyetem Szociológiai Tanszéke adott otthont. A témája a válság volt. A lakhatási válságok szekcióban, úgy gondoltuk, be tudjuk mutatni a 2017-ben publikált kutatásunkat. Egyesületünket Hruskó Erika képviselte.

A kutatás arra kereste a választ, hogy: 

Mi kell ahhoz, hogy ma Magyarországon egy mozgássérült ember önállóan lakhasson?

Ma Magyarországon közel félmillió fogyatékos ember él. A 2011-es népszámlálási adatok alapján az érintettek közel fele, összesen 235 ezer fő. Nem véletlen, hogy ez a szám sokaknak meglepő: a mozgássérült emberek jelentős része láthatatlanságba kényszerül és alig van lehetősége részt venni a közösségi életben. Az érintettek és velük dolgozó szakemberek egybecsengő tapasztalata, hogy a mozgáskorlátozott emberek nem jelentenek elismert szükségletcsoportot sem a mai magyar lakáspolitikában, sem a szociális ellátások terén. Annak ellenére történik ez így, hogy az önálló háztartás és életvitel a fogyatékos – így a mozgáskorlátozott emberek – túlnyomó többségének esetében mind az egyén, mind pedig a társadalom számára valódi igényként jelenik meg, ráadásul objektív értelemben is hasznos és szükséges (Tausz et al., 2015).

A mozgássérült emberek önálló lakhatásának kérdését vizsgáltuk meg, Kovács Vera készülő doktori disszertációjának a kutatási részeként.

A kutatás módszertana a részvétel akciókutatás volt, Kiss Csaba érintett aktivista tapasztalati szakértelmére és a Közélet Iskolája, ezen belül is Udvarhelyi Tessza részvételi kutatásokban szerzett tapasztalatára alapoztuk.

Ahhoz, hogy egy mozgássérült ember önállóan élhessen több dolog szükséges, mint egy úgynevezett egészséges embernek.

Ezért a kutatás során a következő öt területet vettük szemügyre tüzetesebben:

1. Milyen szintű akadálymentességre van szükség ehhez, és az akadálymentesség milyen szintje érhető el ma a közlekedésben és az épített környezetben?
2. Milyen lakáspolitikai eszközök segítik ma a mozgáskorlátozott emberek önálló lakhatását és melyek hiányoznak?
3. Milyen támogató szolgáltatások teszik lehetővé az önálló lakhatás biztosítását?
4. Milyen jövedelmi szint szükséges a mozgássérült emberek számára ahhoz, hogy önállóan élhessenek? Milyen, a mozgáskorlátozottságból fakadó többletkiadások merülhetnek fel?
5. Milyen kép rajzolódik ki a mozgáskorlátozott emberek megítéléséről a fenti kérdések vizsgálata során?

Kutatási módszereink közé tartoztak: a statisztikák elemzése, a szakirodalmak tanulmányozása, interjúk érintettekkel, szakemberekkel, önkormányzatok lakásgazdálkodásért felelős munkatársaival, kérdőívezések, kerekasztal-besztélgetések, workshopok, közérdekű adatkérések.

Kutatásunk egyik kiindulópontja az volt, hogy tapasztalataink szerint a mozgáskorlátozott emberek a mai magyar lakáspolitikának nem jelentik valódi célcsoportját. Ez a feltevés az adatgyűjtésünk során sajnos bizonyítást nyert. Nagyon sok felnőtt mozgássérült ember, a származási családjában él, többek élnek intézményi keretek között, többen részben, vagy egészben szívességi alapon oldják meg lakhatásukat. Ez az ismeretségi körükbe tartozó emberek megegyezésén és kapcsolatán múlik, az állam semmilyen módon nem támogatja, hiszen nem is igazán tud róla.

Találkoztunk önkormányzati bérlakásban élőket is, azonban ennek a lakhatási formának az elérhetősége sem tartozik a lehetőségek közé a legtöbb érintett számára  Akik így élnek, beszámolnak egyfajta szerencsefaktorról, amellyel a hozzájutás körülményeit írták le.

Saját lakásban élni a legjobb, azonban, lakáshoz jutni sem egyszerű. Jellemzően a saját lakásban élő mozgássérült emberek vagy baleseti sérültek, akik még egészségesként szereztek lakást, vagy családjuk segítségével jutottak lakhatáshoz. Ritka eset, amikor valaki önerőből tudott lakást vásárolni vagy mozgáskorlátozottként hitelképesnek bizonyult.

A lakhatás területén összegzésképpen az mondható el, hogy a segítő tényezők túlnyomó része az informális és nem az intézményes területről érkezik és nem az állam vagy az önkormányzatok részéről.

A szekció, a másik, fogyatékossággal élők lakhatásával foglalkozó kutatását, a TÁRKI kollégái végezték és mutatták be:  A fogyatékossággal élő emberek lakhatási helyzete Magyarországon: rendszerjellemzők és egyéni kockázatok címmel.

Az előadás elején megismerhettük  a fogyatékossággal élő emberek életvitelét alakító szakpolitikai rendszereket Magyarországon.

A kutatási kérdés itt az volt, hogy a három különböző politikai korszakból örökölt-felépített infrastrukturális-intézményi rendszer hogyan befolyásolják a fogyatékossággal élő emberek lakhatási tapasztalatait.

Hruskó erika ebben a kutatásban is érintett kutatóként vett részt.

Nagyon jól illeszkedett a két téma egymáshoz. 

Az előadások végén a két témában közösen beszélgettünk, kérdéseket tettünk fel egymásnak a kutatásainkról.