Érdekvédelmi munkánk egyik eleme a közösségi közlekedés akadálymentességének elérése. Ezért, a kezdetektől figyelemmel kísérjük az M3-as metró felújításának folyamatát.

A hármas metró 3K akadálymentes megállóinak ünnepélyes átadása után, arra készültünk a csoporttal, hogy leteszteljük a frissen átadott állomások akadálymentességét.

Ebben a bejegyzésben tapasztalatainkat olvashatjátok. Egy érintett barátunk, Attila is velünk volt, ezért az ő észrevételeit is felhasználtuk.  

A Kálvin térnél gyülekeztünk, mert az M4 –es metró, és egyéb felszíni járatok miatt, ez egy nagyon könnyen megközelíthető állomás kerekesszékkel is. Ennek a megállónak a környezetét a csoportunk tagjai jól ismerik, régóta használható itt a legújabb metró, amely már akadálymentesnek épült, az M4. Furcsa volt másképp használni a Kálvin teret. Nem a megszokott irányba, a megszokott metróhoz mentünk. A hármas metró ezen megállójáról már részletesen írtunk korábban. Egy sor mozgólépcső helyére lett beépítve a speciális kialakítású lift. Színes, átlátszatlan üveg választja el egyik oldalon a mozgólépcsőt használóktól, a másik oldalon fal van.A felszínen minden irányba akadálymentesítettek a zebrák, többféle busz, troli jár erre, amelyek használhatóak a kerekesszékkel közlekedő utasok számára is. A villamosok még nem akadálymentesítettek, de jól kiválthatóak más járatok használatával. A 47-es,49-es villamost úgy tudjuk helyettesíteni hogy a Kálvin-térről az M4-es metróval a Móricz Zsigmond körtérig  megyünk és célunknak megfelelően vagy a 17-es vagy a 19-es villamossal utazunk tovább.

Miután a kis csoportunk: három elektromos kerekesszéket használó, egy mechanikus kerekesszékkel közlekedő, egy mopedet vezető, és egy lábon járó érintett csoporttag, lement az egy szem ferdeliften a peronszintre, elindultunk a második megállóhoz a Corvin-negyedhez. 

A Corvin-negyed megállóhoz érve kiszálláskor tolatva, elég nagyot ütött a szintkülönbség miatt a kerekesszék. Az északi és a már átadott déli szakaszok tesztelése kapcsán is elmondtuk már, hogy nem hasonlítható az M4-es metró ki-és beszállási körülményeihez, hiszen, az M4 megállói tényleg teljesen szintben vannak.  Az orosz metrókocsikat nem igazán lehet olyan jól szintbe hozni a peronnal, mint nyugati társaikat.

Miután mindenkinek sikerült leszállnia, elkezdtük keresni az útmutató jeleket. Ezeket a falon meg is találtuk, azt mutatják, hogy merre menjünk a lifthez. Itt is egy sor mozgólépcső került kivételre, ennek a helyére lett beépítve a ferdepályás lift, de nem a fal mellett. Mindkét oldalunkon egy-egy mozgólépcső ment, és a leválasztó fal is átlátszó üveg volt. A lift is körbe üveg volt. Egyik csoporttagunk elmondása alapján úgy érezte magát, “mint akit egy vitrinbe kiállítottak”. Nézegettek is be a mozgólépcsőt használó utasok. Érdekes módon, a csoportunkban, más tagok, akik tériszonyonyosak, az új kialakítású lift belső terét látva sem érezték kellemetlenül magukat.  Az új lifteket használóknak kicsit türelmesebbnek kell lenniük, mint más egyéb liftek esetén, a peronra és a felszínre / aluljáróba érkezésnél jó néhány másodpercet kell várni, mire az ajtó kinyílik.

A Corvin Plázától majdnem a legmesszebb lévő kereszteződés sarkán jutottunk ki a  felszínre. Kerestük a tájékozódási pontokat. Ezt a területet is ismerhetik a kerekesszéket használó emberek, hiszen a 4-6 villamos vonalán vagyunk. A Plázáig és onnan vissza haladva, az egyik járdaszegély  (az, amelyik a villamossín mellett van), sajnos eléggé rossz kialakítású, a szintkülönbség miatt, mindkét irányban kellemetlen ott az áthaladás.

Miután átkeltünk a zebrákon, megkeresve a Corvin Plázához vezető utat, visszamentünk a peronszintre. Amíg vártuk, hogy mindannyian liftezhessünk, láttuk, hogy rengetegen használják a liftet. Találkoztunk más, ismeretlen, kerekesszéket használó utassal, babakocsit toló édesanyával, volt utas, aki nehezen járt, vagy kutyával érkezett, volt köztük fiatal, középkorú, idősödő. Ezt már nagyon sokszor megfigyeltük a mindennapokban, hogy olyan emberek is használják a liftet, akik egyébként -látszatra- nem küzdenek problémával, úgymond nincsenek rászorulva. Ilyenkor igazolódik be az, hogy a fizikai akadálymentesítés nemcsak a kerekesszéket használó emberek ügye.

Az utolsó megálló amit teszteltünk, a Klinikák megálló volt. Itt nagyon szellemesen, a padlóra festették fel azt, hogy merre találjuk a liftet. Természetesen, itt is egy van, ferdepályás.

A felszínről viszont -nagy-nagy csalódásunk-, nem tudunk beszámolni. Mikor felértünk, megláttuk, hogy a metrómegálló egy saroképület.  A körülötte lévő járdák egyik irányban sincsenek lekerekítve. A Klinikák azért kapta a nevét, mert itt egy hatalmas kórház-komplexum van, amit mi, kerekesszékkel közlekedő emberek, nem tudunk megközelíteni. A járda azon szakaszán, ami járható volt, ugyan elmehettünk volna egy darabig, hogy kiderítsük, mit találunk a közelében, és hogyan tudnánk kerülővel eljutni a kórházhoz. Azonban a csalódottságunk miatt nem mentünk felderítő útra.

Örömteli, hogy az újonnan átadott metrómegállókhoz, minden építészeti nehézség ellenére, készült lift. Európában sem sok helyen alkalmazzák ezt a típust. Azonban az aggasztó, hogy csak egy darab került beépítésre állomásonként. Ami egy kis reménységet adhat liftprobléma esetére, az az, hogy mind a három tesztelt állomáson közös a peron. Így lehetőség nyílik bármelyik irányba elindulni, amikor a lift nem működik valamelyik állomáson.

Mindenki a Kálvin térre ment vissza, és onnan ment a saját útjára. Amikor induláskor beszálltunk a metróba, akkor is láttuk, hogy sok az oszlop. Ezek legtöbbször az ajtó kellős közepén találhatók, amikor megáll a szerelvény. Beszálláskor ezeket az oszlopokat könnyen ki lehet kerülni. Kiszálláskor tolatva nem volt látható az oszlop, így egyik tagunk beletolatott, ami fájt is Ráadásul csak totál kifordulva tudott eltávolodni a metrótól. Ezzel a fordulóval viszont az első kerék nagyon közel került a peron széléhez. Ez félelmetes volt. Ez jó tanulság volt, hogy kiszálláskor a Kálvin téren tájékozódni kell az oszlopok hollétéről, mert ha  tudjuk, hogy az ajtóban oszlop vár, akkor ki lehet kerülni, figyelemmel és óvatossággal.  Erre az összes többi állomáson is figyelni kell majd.

Amikor kész lesz a teljes metróvonal akadálymentesítése, valóban egy nagyon gyors, a várost hosszan összekötő útvonalat használhatnak majd a kerekesszékkel közlekedő mozgássérült utasok is. Ez az érzés felvillanyozóan hatott ránk. Pedig még csak néhány állomását tudjuk használni.  Különösen megkönnyíti majd a mopedet használó érintettek közlekedését az M3 használhatósága, hiszen, ezeket az utasokat az akadálymentesített buszok vezetői nem engedik felszállni a járatokra, hivatkozva arra, hogy ezek a segédeszközök nem rögzíthetőek megfelelően az utazás során.

Az alábbi képen azok a megállók, amelyeken jelenleg is az átalakítási, akadálymentesítési munkálatok folynak, szürkített betűtípusban olvashatóak.

Az utolsó szakasz átadásáról és teszteléséről is tervezünk hírt adni.