Önállóan lakni - közösségben élni

2021.jún.29.
Írta: TuriZsuzsi Szólj hozzá!

A világ egy sokkal szebb és jobb hely lehetne - Segíts minket ennek eléréséhez, önkéntes munkáddal!

 

Nagy örömünkre, heti találkozóinkat ismét -az új lift beépítésével akadálymentessé vált- Auróra Közösségi Házban tartjuk

Ezek a találkozók már személyes jelenlétünkkel zajlanak -kérésre Zoomon online elérést is biztosítunk-, ezért ismét aktuálissá vált, hogy önkénteseket várunk csoportunkba.

Megosztjuk veletek Csikiné Csóka Szilvia írását arról, miért és hogyan lett önkéntes segítőnk érdekvédelmi munkánkban.

kep_szilvi.jpg

 

2019-ben a Budapest Pride Facebook-hírfolyamában találtam rá az Önállóan lakni - közösségben élni csoport felhívására, miszerint önkéntes segítőket keresnek találkozóikra. Először fogalmam sem volt róla, hogy ez pontosan mit is takar egy kerekesszékes, illetve mozgáskorlátozott tagokból álló csoport esetében, de mindenképp szerettem volna megismerni és segíteni Őket. Így egy-két emailváltás után elmentem az első csoporttalálkozójukra, ami részemről abszolút pozitív élménnyel zárult! Egy olyan fantasztikus közösség napjaiba csöppentem, aminek önkéntes segítőkénti tagsága a mai napig büszkeséggel tölt el! Aktívan veszik ki részüket a fogyatékossággal élő embertársaik érdekvédelmi kérdéseiben, képviseletében, de attól sem riadnak vissza, ha például személyesen kell tesztelniük az újonnan felújított metrószakaszokat. (Ami így utólag nézve nem is volt annyira veszélytelen...) Véleményüket, gyakorlati tapasztalataikat nem rejtik véka alá és több fronton is igyekeznek hangot adni a társadalmi felelősségvállalás fontos szerepének. Ha mi, ép emberek csak negyed ennyire lennénk motiváltak és elszántak, mint Ők, akkor ez a világ egy sokkal szebb és jobb hely lenne!
Ha Szilvi gondolatai felkeltették az érdeklődésedet, a poszban megadott cimkék alatt, más önkénteseink gondolatait is olvashatod! 

Ha önkéntes segítőnk lennél, ide kattintva találod a részleteket! 

Szeretettel várunk!

Új liftet kapott az Auróra Közösségi ház

Június 17-én, csütörtökön, az Auróra Közösségi Házban, az „Auróra liftavató”-n, hivatalosan is átadtuk az Auróra új liftjét, így akadálymentes lett az épület a kerekesszéket használó mozgássérült emberek számára is.

A Közélet Iskolájával és az Önállóan lakni - közösségben élni csoporttal közös gyűjtésünk eredményeként, nem állhatják többé lépcsőfokok az útját annak, hogy kerekesszékes vendégeink önállóan rendelhessenek a pultból, részt vehessenek egy workshopon, képzésen vagy beszélgetésen.

 

17 órától beszédeket hallgathattak meg az érdeklődők

Molnár Erik (Auróra)

Relle Ágnes (C8-Civilek Józsefvárosért)

tessza.jpgUdvarhelyi Tessza (Közélet Iskoláj

 

 

 

 

 

 

Ági beszédét itt olvashatjátok:

Sziasztok!Az Önállóan lakni közösségben élni csoport nevében szeretettel üdvözlök mindenkit, aki eljött, hogy együtt ünnepelhessünk. Azt a megtisztelő feladatot kaptam, hogy én tartsak beszédet a csoport nevében. Köszönöm a bizalmukat. agi.jpg

Hadd mondjak egy pár szót csoportról. A tagjai mind fiatalok, mind valamilyen fogyatékkal élnek. Csodálatra méltó kitartással és ügyességgel képviselik a mi -a fogyatékkal élők-, érdekeinket. Felhívják a figyelmet az ellátásunk hiányosságára vagy -sokszor tudatlanságból emelt- akadályokra, amelyek megnehezítik az életünket. Befogadtak, holott én már inkább a DÖTYE ligájához tartozok, ahogy a nagyszüleim mondták: a demokratikus öreg tyúkok egyesületéhez. Tehát csak Zaungast vagyok, Keritésvendég, ahogy németül mondják, nagyon találóan. Nem csak a koromnál fogva vagyok az. Hanem azért is, mert életem nagy részét Németországban éltem le, a német ellátási rendszerhez tartozok, szerencsémre. Ott is sok hiányosság van még, de azért jelentősen jobb a fogyatékkal élők helyzete, mint itt Magyarországon, összehasonlíthatatlanul jobb az ellátás. Ezért kicsit más szemszögből látok sok mindent. Ezzel tudom talán olykor kiegészíteni a csoport munkáját.

Régebben a Zaungast-ot mindig madárnak képzeltem, aki a keritésen ül és onnan nézi, ami történik egy társaságban. Mert van egy olyan madár is, hogy Zaunkönig, kerítéskirály. Rá kellet jönnöm, hogy dehogyis. A Zaungast a kerítés mögött áll, kívülről, a kerítés rácsai mögül nézi a benti társaságot, esélye sincs a többiekkel egy asztalnál ülni, a hangját is csak nehezen hallják meg onnan kívülről.

Lehet, hogy azért fogadnak el a csoport tagjai, mert ők is általában keritésvendégek tudnak csak lenni.

Ez a lift számomra sok mindennek a jelképe. Első sorban a reményé. 

Sikertörténetek gyakran kezdődnek veszteséggel. Így a lifté is.

Történetesen én voltam az előbbi felvonó utolsó utasa. Aznap volt az Önállóan lakni szokásos találkozója itt az Aurórában, utána még a Civilek Józsefvárosért csoport néhány tagjával jöttünk össze, ugyanitt. Hazamenni készültünk, épp lefelé tartottam, amikor a lift végleg felmondta a szolgálatot. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy mindez több tapasztalt aktivista jelenétében történt, akik azonnal képben voltak és segítettek.

Az Önállóan lakni csoportunk számára nagy veszteség volt ez, hiszen ritka az az akadálymentes hely, ahol egy kerekes székes közösség, mint a miénk, találkozhat. Nagy kincs volt számunkra az Auróra, nem csak a lift miatt. Tóth Tünde csoporttársunk gyönyörűen megfogalmazta, hogy miért. Megkérem, hogy olvassa fel írását: „Legtöbbször, ha lépcsőliftet akarunk használni, akkor általában keresnünk kell egy hivatalos személyt és el kell kérnünk a kulcsot. Ilyen hivatalosnak látszó egyént se mindig egyszerű találni, de ha találunk, akkor rendszerint, nem érti mi az a lépcsőlift, nem tudja hol a kulcs, vagy tudja, de nem fér hozzá.

Szóval ezért nyűgöz le, hogy ezt a liftet akkor használom, amikor akarom, és nem kell félórákat szobroznom az épület háta mögött a szemeteskukák mellett, mint általában. és persze nem csak a liftről van szó hanem a Wc-ről a küszöbökről és a főbejáratról is, persze. És tudjátok, amikor először voltunk itt, nem volt minden tökéletes, és akkor megkérdeztük, hogy egy-két dolgon nem lehetne-e változtatni, és amikor a következő alkalommal visszajöttünk láttunk csodát, a kéréseinket megpróbálták figyelembe venni Ez sincs ám máshol!

Azt is tudjuk, hogy a lépcsőlift és az akadálymentesítés adományokból valósult meg. És ezzel el is érkeztünk a legfontosabbhoz, mert ami számunkra az Aurórát igazán akadálymentessé teszi, az nem a fém és a kő, hiszen az megvan máshol is, hanem az emberek. Akik odafigyelnek ránk, nyitottan, elfogadóan és segítőkészen állnak hozzánk. Amióta itt vagyunk, valahányszor csak segítségre van szükségünk, mindig megkapjuk, bárkihez is fordultunk, mégpedig a legnagyobb természetességgel”.

Ehhez csak csatlakozni tudok. Tragikus, hogy nem ünnepelhet már velünk Nóri, a csoporttársunk. Pont ő, akinek a kezdeményezésének köszönhettük a régi felvonó üzembe helyezését. Pont ő nem vehet részt az új lift felavatásán, pedig az jelképe sok mindennek, ami fontos volt neki. Ráadásul pont most van a tragikus halálának első évfordulója, amelyet első sorban mind annak hiánya okozta, amiért küzdött: elérhető, akadálymentes lakások, egy megbízható, átfogó ellátási rendszer, megfelelő állami és közösségi hozzájárulás a megélhetés biztosításához. Röviden egy működő szociális háló, valamint egy mindenki számára elérhető, minőségi orvosi ellátás. Botrányos volt, majdhogynem egy halálos ítélettel egyenlő, hogy friss műtét után, ebben az állapotban, a Covid-ra hivatkozva, kirakták a kórházból, anélkül, hogy a megfelelő ellátásáról gondoskodtak volna.

Túlontúl korai halála különösen megrázott. A lányom lehetne. Ő is 1992-ben született. Most lenne 29 éves.

Alig ismertem Nórit. Röviddel a halála előtt készített velem egy interjút, akkor kezdtünk közeledni egymás felé. Vidám, színes egyéniség volt, tele ötletekkel és tettvággyal. Ugyanakkor zárkózott. Nem nagyon adott bepillantást az életébe, sohasem panaszkodott, nehezen és csak végső esetben kért segítséget. A közösség ügyeiért, amelyeket fontosnak tartott, bátran felemelte mindig a szavát. De a saját történetével valószínűleg sohasem állt volna ki a nyilvánosság elé.

Mégis úgy gondolom, hogy itt és most tartozunk Nórinak egy megemlékezéssel. Annál is inkább, mert ha más nem, az ő sorsa talán felrázza azokat, akiknek tudomására jut. Rávilágít arra, hogy mennyire embertelen és méltatlan sok fogyatékkal élő helyzete és sürgős változásra van szükség. 

Szerintem nagy öröm lenne számára az új lift sikeres története.

Reményt ad az Auróra és a hozzáállása az akadálymentesítéshez. Reményt ad az a széles társadalmi összefogás, amelynek köszönhetően sikerült összehozni az új felvonóhoz szükséges anyagi hátteret. Hozzájárultak és toboroztak sponzorokat a Közélet iskolája, Udvarhelyi Teszával az élén, az Auróra, a C8 - Civilek Józsefvárosért vagy az Önállóan lakni és sok szociálisan érzékeny magánember.

Reményt ad, hogy vannak olyan helyek, mint az Auróra, amely számos olyan civil csoportnak ad helyet, akik egy élhetőbb világért kűzdenek. Rám személy szerint mély benyomást tesznek azok a fiatalok, akik megbeszélték a piaci árusokkal, hogy szombatonként nekik adják azt az árut, amit hétfőig nem lehet már eltenni és ebből főznek rászorulók számára, nagy szeretettel és elkötelezettséggel. Sokaknak, akik támadják az Aurórát, szerintem fogalmuk sincs arról, hogy sok olyan csoportnak és magánember kezdeményezésének biztosít teret, akik fő célja egy MINDENKI számára élhető város és közösség kialakítása. Így az akadálymentességet, az esélyegyenlőséget és egy elfogadó társadalom fejlesztését is fontos feladatuknak tekintik.

A megértő és tettre kész segítségüket köszönjük.

 

A KocsmaQuiz az Önállóan lakni csoporttal sok hasznos és némi kevésbé hasznos infó a liftről, az akadálymentesítésről, az Önállóan lakniról, a KIA-ról és az Auróráról. Olyanok például mint:

  • Mi az Auróra jelentése? - a hajnal ókori római istennője
  • Mennyi pénzt gyűjtöttünk pontosan az adjukössze kampánnyal? - 1 004.000 Ft
  • Mennyi idő alatt jött össze az adjukössze oldalán kitűzött cél? -  36 nap
  • Hogy hívják a csoport kartonból készült bábuját? -  Lujzi
  • Mikor alakult az Önállóan lakni- közösségben élni csoport? – 2016 - Szülinap: 2016 szeptember 21.
  • Hány olyan év volt működésünk alatt amikor nem tudtunk az Aurórába lenni? - kettő

 

Tortaevéssel  tettük ünnepélyessé ezt a napot. 

torta.jpg

 

 

 

 

 

Néhány fénykép készült közben.

Este 7 órától,  Értékes életek -azz amerikai akadálymentesítési mozgalomról szóló dokumentum film (2011) filmvetítés  és beszélgetés a fogyatékos személyek mozgalommá szerveződésének történetéről és mai érdekérvényesítési lehetőségeikről a KIA szervezésében.

A képre kattintva filmelőzetes látható.   preview.png

ertekes_eletek.png

A film után meghívott vendégekkel beszélgetünk az akadálymentesítés és a mozgássérült érdekvédelem hazai helyzetéről és lehetőségeiről.

A beszélgetés résztvevői voltak:

- Farkas-Gábor (Önállóan lakni-közösségben élni csoport)

gabor.jpg

- Fördős-Hódy Erzsébet (Egyetemes Tervezés a Fogyatékossággal Élők Szolgálatában- Egyesület)

- Relle Ágnes (C8-Civilek Józsefvárosért)

- Molnár Zóra moderál (Közélet Iskolája)

 

"...nem így kellett volna elmenned..."- Garai Nórira emlékezünk

Egy éve hogy Garai Nóri, csoportunk volt társ-közösségszervezője tragikus hirtelenséggel elhunyt. Elvesztése mindannyiunkban hatalmas törést okozott, és azóta is feldolgozhatatlan a hiánya.

 201079495_936258450528255_4590508909086448039_n.png

Nóri a csoporttagok körében 2020 februárjában

Nórira az alábbiakban is emlékezünk, a búcsúztatóján elmondott búcsúbeszéddel, melyet csoporttagunk, Kocsis Nikolett írt és mondott el:

"Kedves Nóri,

Elköszönni jöttünk ma mind. Elköszönni Tőled, aki olyan sok hitet, bátorítást adtál másoknak. Aki mindig kiálltál azért, amiben hittél. Nem lehetett csak úgy elmenni melletted. Így hatottál rám is, amikor először találkozhattam veled.

Vállaltad magad, annak, aki vagy. Bőrödön és egész lényedben hordoztad mindazt, amiben hittél. Tettél érte, hogy jobb legyen ez a világ.
Aki csak találkozott veled, mindig mosolyogni látott. Nem engedtél magadhoz közel akárkit, de akinek megnyíltál láthatta a sebeidet is, amiket az élet karmolt beléd. Sosem panaszkodtál, nem akartál teher lenni. Számunkra, a barátaid számára sosem voltál az.

Annyi nehézséget éltél meg az itt töltött 29 éved alatt, ami másoknak elképzelhetetlen.  Megtapasztaltad az állami gondozás sötét berkeit, az eltaszítottság, kitaszítottság érzését. Küzdöttél ellene, és mindent megtettél, hogy ellenállj mások elnyomásának. Segítőidre őrangyalként tekintettél és mély szereteteddel és hálával ajándékoztad meg őket.
Olyan voltál, mint a vas. Az élet sokszor méltatlanul ütött, de Te felvetted a harcot. Nem erővel vagy ököllel, sokkal inkább erős jellemmel. Ehhez eszközül egy olyan sportágat választottál, melynek alapelvei a tisztelet, a szorgalom, az önuralom és az akarat. Ez mind példaértékűen megvolt benned. Gyakorlott karatés voltál, edzésekre szívesen jártál, izgatottan meséltél a jövőben megszerzendő fokozatokról.
A Sors Mesterétől most megkapnád a fekete övet, hiszen minden csatát megnyertél…még ha a végső háború megvívásakor hirtelen elfogyott az erőd…

Mindig kerested a helyed, mindig több akartál lenni annál, mint amennyit a világ kigondolt neked. Kerested a lehetőségeidet. Önkéntesként a PRIDE zászlaja alatt büszkén és félelmek nélkül hirdetted a szeretet és szerelem erejét, kiálltál az elfogadásért. Nem értetted, miért nem képesek mások feltétel nélkül szeretni és Te azok között voltál, akik megmutatták minden lehetséges módon, milyen is az előítéletektől ferdített, félreértett szivárványvilág valójában. Sokakban kellett csalódnod, mégis voltak, akikkel Te is megtapasztalhattad hosszabb, rövidebb időre milyen is őszintén, tiszta szívből szeretni és szeretve lenni.

Aztán csatlakoztál az Önállóan Lakni-közösségben élni csapathoz is, ahol a mozgássérültek életminőségének javításán kezdtél dolgozni előbb csoporttagként, majd társkoordinátorként. Inspiráltak az új feladatok, tanulni, fejlődni akartál, újra céljaid lettek, esti iskolába kezdtél járni, hogy megszerezd az érettségit és szintet léphess ezen a téren is.

Ám egyre több kórházban töltött időszak váltotta egymást,  ahol az egyre hosszabb bent töltött idő miatt a lakhatásod is veszélybe került. Tovább indultál, vetted a cókmókod, és vállaltad, hogy hozzád méltatlan körülmények közt élj addig, míg meg nem érkezett számodra egy jobb lehetőség a barátaid jóvoltából, akik sosem engedték el a kezed.
Berendezkedtél, és tetted a dolgod tovább. Beszámolókat írtál a koordinátori munkádhoz, részt vettél az online megbeszéléseken.

Egy nap azonban minden megváltozott. Újra kórházba kerültél, s bár eleinte úgy tűnt ezzel is megküzdesz, hirtelen elszakadtak a fonalak. A telefonodra hiába érkeztek az érdeklődő üzenetek, hívások -már nem válaszoltál. Nem tudtál válaszolni. 

Épp terveztük, hogy  meglátogatunk Téged többen is, mikor megkaptuk a hírt: nem vagy többé.

Mindannyiunk lelkében végérvényesen eltört valami. Felfoghatatlan és érthetetlen veszteség ért minket.
A miértek sorra üvöltöttek fel bennünk, miközben a könnyeink éppúgy záporoztak, mint a június 14-én támadt viharban. Előbb a sűrűn koppanó jég, majd a mindent elárasztó eső.  És végül a nyomasztó csend.

Tudjuk, Nóri, hogy nem így tervezted. Te sem tudtad, mi vár Rád, és nem így kellett volna elmenned.  Sok volt még előtted. És habár ez a közel 3 évtized  számodra tele volt nehézségekkel, falakkal, akadályokkal, Téged aztán nem érdekelt. Nem érdekelt a kerekesszéked, felszálltál a nem alacsonypadlós buszra is, hogy elérhess a célba. Tomboltál az első sorban a koncerteken. Éltél. Igazán. Nem gondolva arra, hogy mi vár rád, amikor vége. Mindannyian tanulhattunk Tőled, általad. 

Azóta valahányszor meglátok egy szivárványt, eszembe jutsz. Látlak, ahogy lóbálod róla a lábad és nevetsz, hogy onnan fentről milyen kicsik vagyunk. Olyan tipikus Nórisan kacagva.

Segíts, hogyan harcoljunk a falakkal tovább, hogyan kell erősnek lennünk.
Kérlek, súgd meg, mit kell tennünk.
Súgd meg, hogyan éljünk jobban, ha elfelejtenénk.
S majd egyszer találkozunk a szivárvány tetején.


Addig is maradj velünk örökké, mindannyiunk Nórija, Rairája, Cucuja!

Örök tisztelettel és szeretettel búcsúznak Tőled barátaid,

Fecó, Süni, Reni, Julcsi, Zóra, Lívi, Zsolti,
A Labrisz Egyesület tagjai,
A PRIDE teljes csapata,
Az Önállóan Lakni közösségben élni csapat tagjai és önkéntesei,
A Civil Kollégium Alapítvány, közösségszervezői és munkatársai,

 és még sokan mások.

Búcsúzom Tőled én is…Bárcsak hallhatnám még egyszer, ahogy utánam kiáltod: „Nikol, megölted a bulit!” Köszönöm, hogy ismerhettelek."

(írta: Kocsis Nikolett, elhangzott 2020.július 24 - én.)

nori_1.jpg

Garai Nóra (1990-2020)

 

 

"Nekem az önálló élet azt jelenti..." - SAJTÓKÖZLEMÉNY

Az Önállóan lakni - közösségben élni csoport 2021. május 5.-én szerdán, az Önálló Élet Európai Napja alkalmából 18 órai kezdettel online kerekasztal-beszélgetést tartott, melynek témája az akadálymentes hozzáférhetőség volt.

Kedvcsinálóként az eseményt megelőzően a csoport tagjai által készített kisfilm került nyilvánosságra, melyben a tagok választ adtak a kérdésre, mit jelent számukra az önálló élet. A videó a képre kattintva érhető el:

 

A kerekasztal-beszélgetésben a fent említett téma 3 alappillérével kapcsolatos kérdéseket vitattak meg a meghívott vendégelőadók. A segédeszközökkel kapcsolatos kérdések tisztázásában Szántai Anita konduktor, speciális pedagógiai szaktanár, betegellátási igazgató, a Magyar Sclerosis Multiplexes Betegekért Alapítvány elnöke volt a jelenlévők segítségére.

Az épületek és otthonok akadálymentesíthetőségével kapcsolatban Fördős- Hódy Erzsébet, rehabilitációs szakmérnök, okleveles építészmérnök, jelenleg az Egyetemes Tervezés a Fogyatékossággal Élőkért (ETFÉSZ) Egyesület szakmai vezetője oszlatta el a félreértéseket.

A hozzátartozóktól független lakhatás az alkalomból fakadóan kihagyhatatlan témakör, így az akadálymentes önkormányzati lakáshoz jutás mikéntjébe pedig egy érintett tapasztalati szakértő Gapsu Anett XX. kerületi lakos személyes történetén keresztül nyerhettünk betekintést.

Több mint 30 főből álló közönségünk igencsak aktívnak bizonyult, a teljesség igénye nélkül nézőink a következő kérdésekre kaptak válaszokat:

Mire van szüksége egy mozgáskorlátozott embernek az önálló élethez, és melyik szakmában mit jelent az akadálymentesség?
Mik a feltételei, hogy a megpályázott és elnyert önkormányzati lakást valóban lakhassa az érintett?
Mik a leggyakoribb akadálymentesítési hibák középületek esetében?

Saját igényekre szabott akadálymentes lakásra mindenképp szükség van a biztonságos és kényelmes önálló élethez, különös gondot fordítva a zuhanyzó kialakítására, de a támogató családi vagy baráti háttérnek is nagy szerepe van a sikerességben. Szakember bevonása az átalakításba, rehabilitációs mérnök esetén leginkább csak középületeknél pályázati támogatással valósítható meg. Gyakori hiba például az íves rámpa, vagy a régebbi kétszárnyú ajtók szélessége. Mindemellett a minőségi segédeszközök is nagyban megkönnyítik az önálló életet, amiket érdemes előre megfontoltan kiválasztani, hiszen az egészségbiztosító (NEAK) által azonos kategóriába tartozó eszközök közül egy személynek egy jár, kivéve például állapotromlás esetén. Fontos tudni azt is, hogy javításkor kiszállási díj nem minden esetben számítható fel.

koszi_0505.jpg

Örömmel fogadtuk a válaszokat, melyekből többféle budapesti jó példát ismerhettünk meg. A XIV. kerületi önkormányzat például kikérte már rehabilitációs mérnök véleményét az önkormányzati lakások akadálymentességével kapcsolatban.
Szintén pozitív hír, hogy bár a
XX. kerületben számos, a felújítást érintő előfeltételt kell teljesíteni - majd átmenni egy végső ellenőrzésen - nem kizárt akár a pályázást követő egy hónapon belül önkormányzati lakáshoz jutni.

Az eseményről felvételt készítettünk, melyet hamarosan közzéteszünk azok számára, akik szívesen megnéznék, illetve újra meghallgatnák a beszélgetést.

 

"Nekem az önálló élet...- Önállóan Lakni- Közösségben Élni kisfilm 2021

Május 5.-e az Önálló Életvitel Európai Napja, mely az Önállóan Lakni-Közösségben Élni csoport számára is alapvető dátum.
Ez alkalomból a csapat néhány tagja egy videóban foglalta össze , mit jelent számukra az önállóság, és ehhez mi mindenre van szükség.

Ezen kívül pedig egy "Az Önálló Élet Napja" nevezetű szakmai kerekasztal-beszélgetés keretében meghívott szakemberekkel és érintett résztvevőkkel igyekeznek felhívni a figyelmet a fogyatékossággal élő személyek igényeire, és arra, hogy a környezeti és lakhatási akadálymentesség, a minőségi segédeszközökhöz való hozzáférés és egyéni igényekhez mért segítségnyújtás rendszerének megfelelő kialakításával és elérhetővé tételével hogyan is lehet biztosítani a teljes életet minden érintett számára.

Az eseményről bővebben: https://www.facebook.com/events/1852372108258969

Árnyékjelentés az ENSZ számára

2021.03.25-én öt civil szervezet összefogásával árnyekjelentés készült az ENSZ számára a fogyatékossággal élő személyek jogainak tiszteletben tartásáról.

Az öt civil szervezet, az Autisták Országos Szövetsége, Lépjünk hogy léphessenek, TASZ, Validity Foundation és az Önállóan lakni, közösségben élni érdekvédelmi csoport, közös munkájaként elkészült, és beadásra került az ENSZ számára. 

2019-ben, mikor az ENSZ Magyarországon járt, és személyesen is meghallgatta a fogyatékossággal élő csoportok képviseletében részt vállaló civil szervezetek véleményét, csoportunk is képviseltette magát, jelentős létszámmal.

Most is kikérték véleményünket, amely angol nyelven itt olvasható.

Az Egyesült Nemzetek Emberi Jogi Tanácsa által lefolytatott fontos emberi jogi folyamatnak, az "Egyetemes időszaki felülvizsgálat" (UPR) számára szükséges ez a jelentés.Az Emberi Jogi Tanács az UPR folyamatot használja annak felülvizsgálatára, hogy az ENSZ tagállamai teljesítik-e emberi jogi kötelezettségeiket és kötelezettségvállalásaikat. A felülvizsgálatok három különböző információforráson alapulnak, nevezetesen (1) nemzeti államjelentések, (2) a felülvizsgálat tárgyát képező állammal kapcsolatos, már létező ENSZ-információk összeállítása, és (3) a civil társadalom szereplőitől, nemzeti emberi jogi intézményektől és regionális szervezetektől.

Magyarországot az UPR munkacsoport 391. ülésszakán, 2021. október-novemberben vizsgálják felül.

ensz_es_zaszlok.jpg

 

 

"Minél többet kutatok, annál több megválaszolatlan kérdésem van"- interjú Menyhárt Barbarával

image_6487327.JPG

Március 20-án 6. alkalommal szervezünk online találkozót barátainkkal, ahol meghívott vendégünkkel, Menyhárt Barbarával a Fogyatékossággal élő nők hazai helyzetéről fogunk beszélgetni egy interaktív kerekasztal-beszélgetés keretében.
Hogy még inkább megismerhessük, Barbarát eddigi útjáról, céljairól és az érdekvédelemről is kérdeztük.

Mesélnél magadról? Mi az amit fontos tudni Rólad?

Menyhárt Barbara vagyok, az ELTE Társadalomtudományi karának végzős Szociálpolitikus hallgatója, egyébként végzett gyógypedagógus (pszichopedagógia és autizmus spektrum pedagógiája szakirányokon). Erdélyben születtem és nőttem fel, 2015 óta élek, tanulok és dolgozok Budapesten. A hobbim az olvasás és a futás, de nagyon szeretek sütni (és enni) is. Arra a tipikus kérdésre, hogy kutyás vagy macskás vagyok, úgy válaszolnék, hogy mindkettő.

Mivel foglalkozol jelenleg?

Jelenleg a Hallgatói Önkormányzatok Országos Konferenciájának (HÖOK) Külhoni Programját vezetem. Nagyon szeretem ezt a munkát, igyekszem az érdekképviseleti és szakmai (szociálpolitikai) ismereteimet, illetve a külhoni élettapasztalataimat ötvözni, és ezzel segíteni a határon túli ifjúsági szervezetek munkáját, a fiatalok boldogulását a szülőföldjükön.
Emellett a tudományos igényű vizsgálódás is nagyon fontos szerepet tölt be az életemben, lankadatlan érdeklődéssel évek óta kutatom a fogyatékossággal élő nők helyzetét, lehetőségeit és annak módját, hogyan lehet elérni a teljesebb társadalmi részvételüket.

Mikor kezdtél el foglalkozni az érdekvédelemmel? 

A gyógypedagógiai tanulmányaim alatt kezdtem egyre aktívabb szerepet vállalni a hallgatói érdekképviseletben. Másfél évig voltam az ELTE Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Kar Hallgatói Önkormányzatának elnöke, majd két évig az egyetemi HÖK Külügyi Alelnöke. 2019 óta vezetem a Külhoni Programot, így azóta foglalkozom közvetett módon a Kárpát-medencei fiatalok képviseletével.
A hallgatói mozgalomban való tevékenységem mellett folyamatosan önkénteskedem, és igyekszem megismerni az elsősorban fogyatékossággal élő személyek érdekeit- vagy nők jogait képviselő civil szervezetek tevékenységét.

Miért épp a fogyatékossággal élő nők helyzete a fő témája a kutatásaidnak? 

Már gyógypedagógus hallgatóként is a fogyatékossággal élő személyek egyenlő esélyű társadalmi részvétele foglalkoztatott leginkább, aztán ez az érdeklődés tovább finomodott, és kifejezetten a fogyatékossággal élő nők helyzetére irányult.
Kutatómunkám során ugyanis azzal szembesültem, hogy a fogyatékossággal élő nőket fogyatékosságuk és nőiségük okán számos hátrány éri az életük legkülönbözőbb szakaszaiban és területein, pl. az oktatás, munkavállalás, családalapítás, gyermekvállalás, politikai részvétel kapcsán.

Hogyan talált meg Téged ez a terület és mi az, amit szeretnél elérni?

Minél többet olvastam és érdeklődtem a témában, egyre több és több kérdés merült fel bennem, így aztán evidens volt, hogy mind a gyógypedagógiai, mind pedig a szociálpolitikai tanulmányaim során ezt igyekszem górcső alá venni.
Mostanra olyannyira erőssé vált bennem ez az indíttatás, és olyan mértékű megválaszolatlan kérdésem halmozódott fel, hogy a doktori képzés keretén belül is szeretném folytatni a kutatást.

Mik a céljaid ezzel?

A célom, hogy egyrészt ráirányítsam a figyelmet arra, hogy a védett tulajdonságok halmozódása -azaz ha például valaki egyszerre fogyatékossággal él és nő - az minőségileg másmilyen társadalmi hátrányokat eredményez, amit kellőképpen kompenzálni szükséges. Másrészt szeretném, ha konkrét és alkalmazható szakpolitikai javaslatokat tudnék megfogalmazni annak érdekében, hogy a fogyatékossággal élő nők társadalmi integrációja előmozdulhasson és még teljesebben megvalósulhasson.

Honnan ismered az Önállóan Lakni-Közösségben élni csoportot? Hogyan kapcsolható a március 20-i esemény az általad végzett kutatásokhoz?

Az Önállóan Lakni- Közösségben élni csoportról először gyógypedagógiai szakmai körökön belül hallottam, aztán 2020-ban a Tudományos Diákköri Konferenciára készített kutatásom kapcsán kerestem fel a szervezetet, és néhány taggal interjúkat vettem fel, amik nagyban segítettek a munkámat.
Jelenleg a mesterképzésemet záró szakdolgozatomon dolgozom és fontos számomra, hogy a ebben a munkában szakirodalmak, statisztikák, jogszabályok vizsgálata mellett a semmit rólunk, nélkülünk” elvnek megfelelően tapasztalati szakértőkkel, azaz elsősorban fogyatékossággal élő nőkkel, de természetesen fogyatékossággal élő férfiakkal is egyeztessek és az ő meglátásaikat, tapasztalataikat és véleményeiket is becsatornázzam a munkámba.

Miért döntöttél úgy, hogy elvállalod a felkérést az Önállóan Lakni csoport eseményére? Mit vársz leginkább ettől az alkalomtól?

Nagyon örültem a felkérésnek, hiszen azt gondolom hiánypótló, hogy a fogyatékossággal élő nők helyzetéről beszélgessünk. Úgy gondolom ez a beszélgetés sokat segítene a szakdolgozatom megírásában és a további kutatási tevékenységem orientációjában. Ugyanakkor szerintem a részvevőknek is tudok új, hasznos információkat mondani. 
Izgatottan várom a találkozást és a közös munkát, a nyitottságot, megelőlegezett bizalmat pedig előre is hálásan köszönöm.

Mi is nagyon várjuk a találkozást, a további kérdéseinket pedig természetesen a március 20-i eseményünkre tartogatjuk! :) 

Köszönjük az interjút!

A program mindenki számára nyitott, szeretettel várjuk az érdeklődőket 15:00-17:00-ig az online térben.

Facebook-esemény: https://www.facebook.com/events/895560704609839

interaktiv_kerekasztal-beszelgetes-6.png

Sándor Viktor, csoportunk érintett tagja volt - Ezzel az írással emlékezünk rá

 

Sándor Viktor, csoportunk tagja volt. 

Viktor azért csatlakozott hozzánk, mert fontosnak tartotta, hogy a mozgássérült emberek számára ma Magyarországon megvalósítható legyen a származási családtól külön, az önálló, önrendelkező élet.

Sajnos, csak néhány alkalommal vett részt személyesen a heti találkozóinkon kedd délutánonként. Munkaideje után, az Auróra Közösségi Házba -ahol rendszeres találkozóinkat tartottuk akkoriban- csak időigényes utazással tudott volna eljönni. Úgy gondolta, nem akar „beesni közénk” úgy, hogy már a lényeges témák megbeszélésre kerültek, nehezen tudott volna bekapcsolódni.

Miután felköltözött Tolna megyében élő szüleitől Budapestre, intézményi háttérrel kezdte meg tőlük független, már felnőtt életét. Előbb a második kerületben, majd Gazdagréten lakott. Gazdagréten már együtt párjával, előbb lakóotthonban, majd albérletben éltek.

sv.jpg

A saját tulajdonú garzonlakásukat, már Óbudán vásárolták közösen, szülői segítséggel a „beugró” kifizetésében.  A lakáshitel törlesztését ellátásaik mellett, munkavégzésük bére segítette.

Együtt végigmentek azon az úton az önállósodásban, amire ma Magyarországon sajnos, nagyon sok mozgássérült -vagy más hátránnyal élő- ember, csak vágyhat.

Közösen részt vettek csoportunk kampányában, az M3-as metró akadálymentesítése érdekében.

"Verseny a lejutásért" elnevezésű eseményünkön Viktor vállalta, hogy amíg mi az aluljáróban a kerekessszékhasználatot mutatjuk be és beszélgetünk az érdeklődőkkel, addig ő a felszínen szórólapot oszt és az arra járó embereket biztatja, hogy keressenek meg minket bizalommal.

Az M3-as metró déli szakaszának átépítését követően Viktor és Évi is végigutazták csoportunkkal a teljes vonalszakaszt, az akadájmentesített megállókat közösen teszteltük, észrevételeink alapján cikk is jelent meg.

Mostanra már lényegesebb küzdés nélkül, megelégedéssel élhették volna közös életüket, de sajnos, a koronavírus-járvány közbeszólt.

Korábban megbeszéltük, hogy születésnapomat (március 04) azon a hétvégén együtt ünnepeljük hármasban (szerző: TuriZsuzsi). Csütörtökön, március negyedikén, Évi köszöntött sms-ben.  Azt is megírta, hogy Viktort ne keressem, mert baj van. Évit hívtam, és elmondta, hogy Viktort aznap reggel mentő szállította korházba. Sajnos, a következő hét keddjén párját a kórház már a halálhíréről értesíthette.

Viktor verseket írt, szerette a történelmet, pedagógusasszisztensként dolgozott.

Sándor Viktor: Tükörkép

 

Tükör elé állok

Szemem mohón kutat

Áldás lesz vagy átok?

Amit nekem mutat

Íme, itt állok hát

Önmagammal szemben

Csodálkozom - Nahát!

Más sem mutat szebben

Arcomon van a szám

Fülem, szemem, orrom

Hajam is van pár szál

Mind jó helyen hordom

Van két kezem, lábam

Ez is jól látható

Fenekem és hátam

Ez most nem látható

Tükör mindent feltár

És nem érhet szégyen

Lehetnék is akár

Legszebb a vidéken

Kedves, vidám természetével, jó humorával, sokunk számára értékes emléket hagyott maga után.

Sándor Viktor: Bundás kenyér

Nem is kell hozzá semmi más

Fehér kenyér és friss tojás

Étolaj és egy serpenyő

Józan ész és nem nyers erő

Törjük fel a tojásokat

Lehet néhányat vagy sokat

Alaposan keverjük fel

Ízlés szerint sózzuk ha kell

A kenyér mindkét oldalát

Tojásban jól forgassuk át

Ha az olaj elég meleg

A kenyér bele is mehet

Addig hagyjuk az olajba'

Amíg nem lesz aranybarna

Dörzsöljük be fokhagymával

Fogyasszuk el jó étvággyal

 

További versei olvashatóak, írásaival kapcsolatban videoriport is készült vele.

Ezzel az írással emlékezünk rá.

Szakmai kerekasztal-beszélgetést tartottunk e-könyv bemutatóval - BESZÁMOLÓ

2020. december 19-én 15 órai kezdettel az Önállóan lakni - közösségben élni csoport megtartotta az Együtt könnyebb e-book bemutatójával egybekötött szakmai kerekasztal-beszélgetését. Az eseményt online formában tartottuk meg.Az esemény célja az egy évvel korábban meghirdetett „Együtt könnyebb”- segítők és segítettek közös világa című irodalmi pályázatra érkezett művekből készült elektronikus kötet bemutatása, és a könyvből elhangzó részletek mentén a személyi segítés fontosságának ismertetése volt.

Az eseményt online közvetítettük közösségi oldalunkon. A kerekasztal-beszélgetésben részt vett Lődi Aranka személyi segítő, és Hruskó Erika csoporttagunk, aki a mozgássérült emberek szempontjait képviselte. Kerti Andrea, akit a támogató szolgálatok szakmai képviseletében kértünk fel a kerekasztal-beszélgetésben való részvételre, sajnos személyes okok miatt nem tudott eleget tenni a meghívásunknak.

Az elektronikus kiadványban megjelent művek részleteit két meghívott színészvendégünk, Molnár Bence és Gazdik Dávid tolmácsolásában hallhatták a nézők. A beszélgetést csoporttagunk, Kocsis Nikolett moderálta az elhangzott műrészletekhez kapcsolódó kérdések mentén haladva.

Elsőként Ládai Eszter Erzsébet: Együtt könnyebb című alkotásának egy részletét Molnár Bence olvasta fel.

Az ehhez kötődő kérdések arra irányultak, mikor segítünk jól, vagy épp hogyan kérjünk és hogyan nyújtsunk segítséget, hogy ne legyen megterhelő senki számára?

A válaszokból kiderült, hogy segítséget kérni nehéz, de jelenleg a mozgássérült érintettek nem tehetik meg, hogy válogassanak a segítséget nyújtó személyek közül, ezért mindkét fél részéről kiemelkedően fontos a nyitott gondolkodás, egymás kölcsönös tisztelete, a jó kommunikációs készség és egyfajta belső indíttatás a segíteni akarásra.

Ezt követően Gazdik Dávid olvasta fel Barva Alexandra: Képes vagy bármire! című művének egy részletét.

„Hogyan tudjuk elősegíteni, ápolóként, sorstársként, hogy az önálló életvitelhez szükséges kulcskompetenciák meglegyenek?” - hangzott fel a következő kérdés, amire a résztvevők újabb frappáns válaszokkal szolgáltak.
Többek között jó példaként felmerült a Révész-sorstársi segítőszolgáltatás, mint olyan, továbbá az is kihangsúlyozódott, hogy a személyi segítő részéről fontos a türelem, a rugalmasság és a folytonos önképzésre való igény.

A folytatásban Kovács Anett: A kenyér című írásának egy részlete hangzott el Molnár Bence tolmácsolásában.
Alapvetésként elmondható, hogy az önálló élet egyik kulcsfontosságú tényezője, hogy az ember a saját dolgait magától intézheti és nem mások helyette. Az elhangzott történetrészletre való reflektálás kulcsszavai az egyén igényeire való reagálás, az összhang és a bizalom voltak, figyelembe véve, hogy egy mozgássérült személynek rendkívüli magánjellegű dolgokban is szüksége lehet segítségre.

Vadászi Árpád: Segítség?! című művének részlete kapcsán pedig - ami Gazdik Dávid előadásában hangzott el - a résztvevők a valós segítség mibenlétét járták körbe.

Ezt követően Almási Andrea: A fények után című művéből kiragadott részlet nyomán a megfelelő segítség és a hatékony információáramlás kérdése került terítékre. A beszélgetés résztvevői arra a következtetésre jutottak, hogy minden kórházban, ahol van sürgősségi ellátás,további szakemberekre is szükség lenne, akik a „Hogyan tovább?” kérdésben tudnának megfelelő útmutatással szolgálni, valamint a háziorvosok is szerepet kaphatnának ebben azért, mert bizonyos szempontból közvetlenebbül, jobban ismerik érintett pácienseiket a szakorvosoknál. A mű részletét Molnár Bence olvasta fel.

Ezután Gazdik Dávid Németh Orsolya: A bizalom születése című művének egy részletét olvasta fel.
A bizalom kérdésköre egy nagyon fontos témát érintett. A legfontosabb üzenet itt az volt, hogy kölcsönösen annyit akarjon tudni egymásról a segítő és segített fél amennyit a másik láttatni enged.

Az egyik szívmelengető történet, amely Tóth A. Tamás "Nem látják, hogy nem lát" címet kapta szerzőjétől, Molnár Bence felolvasásában hangzott el. Itt felmerült a humor fontossága, miközben a beszélgetés résztvevői többek között arra is keresték a választ, hogy a 0-24 órás segítségnyújtást hogyan lehetne elérni. A beszélgetés résztvevői különféle javaslatokat tettek erre: a segítők 6 órás műszakokban váltva egymást minőségi segítségnyújtásra lennének képesek, anélkül, hogy a munkát végzők körében gyakori jelenség, a kiégés megjelenne. Az érintettek szemszögéből nézve pedig szintén nagyban segítene ha lenne egy központilag elérhető rendszer, ami éjjel és nappal is rövid időn belül biztosít segítőt szükség esetén.

Megkerülhetetlen volt a jelenlegi helyzetből fakadóan a koronavírus témaköre. Itt rávilágítottak a résztvevők arra a szomorú tényre, hogy a korlátozó intézkedések miatt az idősotthonokban és fogyatékossággal élőket ellátó intézményekben a teljes elszigeteltség negatívan hat az ott élő emberekre. Ebből következően tehát az önálló életre való lehetőség mindenképp egyfajta előnyt, könnyebbséget jelentene számukra is.

Az esemény visszanézhető ezen a linken.

Kellemes időtöltést kívánunk!

"EGYÜTT KÖNNYEBB"- E-BOOK LETÖLTÉSE PDF FORMÁTUMBAN

e-book_borito_png.png



süti beállítások módosítása