Sándor Viktor, csoportunk tagja volt. 

Viktor azért csatlakozott hozzánk, mert fontosnak tartotta, hogy a mozgássérült emberek számára ma Magyarországon megvalósítható legyen a származási családtól külön, az önálló, önrendelkező élet.

Sajnos, csak néhány alkalommal vett részt személyesen a heti találkozóinkon kedd délutánonként. Munkaideje után, az Auróra Közösségi Házba -ahol rendszeres találkozóinkat tartottuk akkoriban- csak időigényes utazással tudott volna eljönni. Úgy gondolta, nem akar „beesni közénk” úgy, hogy már a lényeges témák megbeszélésre kerültek, nehezen tudott volna bekapcsolódni.

Miután felköltözött Tolna megyében élő szüleitől Budapestre, intézményi háttérrel kezdte meg tőlük független, már felnőtt életét. Előbb a második kerületben, majd Gazdagréten lakott. Gazdagréten már együtt párjával, előbb lakóotthonban, majd albérletben éltek.

A saját tulajdonú garzonlakásukat, már Óbudán vásárolták közösen, szülői segítséggel a „beugró” kifizetésében.  A lakáshitel törlesztését ellátásaik mellett, munkavégzésük bére segítette.

Együtt végigmentek azon az úton az önállósodásban, amire ma Magyarországon sajnos, nagyon sok mozgássérült -vagy más hátránnyal élő- ember, csak vágyhat.

Közösen részt vettek csoportunk kampányában, az M3-as metró akadálymentesítése érdekében.

"Verseny a lejutásért" elnevezésű eseményünkön Viktor vállalta, hogy amíg mi az aluljáróban a kerekessszékhasználatot mutatjuk be és beszélgetünk az érdeklődőkkel, addig ő a felszínen szórólapot oszt és az arra járó embereket biztatja, hogy keressenek meg minket bizalommal.

Az M3-as metró déli szakaszának átépítését követően Viktor és Évi is végigutazták csoportunkkal a teljes vonalszakaszt, az akadájmentesített megállókat közösen teszteltük, észrevételeink alapján cikk is jelent meg.

Mostanra már lényegesebb küzdés nélkül, megelégedéssel élhették volna közös életüket, de sajnos, a koronavírus-járvány közbeszólt.

Korábban megbeszéltük, hogy születésnapomat (március 04) azon a hétvégén együtt ünnepeljük hármasban (szerző: TuriZsuzsi). Csütörtökön, március negyedikén, Évi köszöntött sms-ben.  Azt is megírta, hogy Viktort ne keressem, mert baj van. Évit hívtam, és elmondta, hogy Viktort aznap reggel mentő szállította korházba. Sajnos, a következő hét keddjén párját a kórház már a halálhíréről értesíthette.

Viktor verseket írt, szerette a történelmet, pedagógusasszisztensként dolgozott.

Sándor Viktor: Tükörkép

 

Tükör elé állok

Szemem mohón kutat

Áldás lesz vagy átok?

Amit nekem mutat

Íme, itt állok hát

Önmagammal szemben

Csodálkozom - Nahát!

Más sem mutat szebben

Arcomon van a szám

Fülem, szemem, orrom

Hajam is van pár szál

Mind jó helyen hordom

Van két kezem, lábam

Ez is jól látható

Fenekem és hátam

Ez most nem látható

Tükör mindent feltár

És nem érhet szégyen

Lehetnék is akár

Legszebb a vidéken

Kedves, vidám természetével, jó humorával, sokunk számára értékes emléket hagyott maga után.

Sándor Viktor: Bundás kenyér

Nem is kell hozzá semmi más

Fehér kenyér és friss tojás

Étolaj és egy serpenyő

Józan ész és nem nyers erő

Törjük fel a tojásokat

Lehet néhányat vagy sokat

Alaposan keverjük fel

Ízlés szerint sózzuk ha kell

A kenyér mindkét oldalát

Tojásban jól forgassuk át

Ha az olaj elég meleg

A kenyér bele is mehet

Addig hagyjuk az olajba'

Amíg nem lesz aranybarna

Dörzsöljük be fokhagymával

Fogyasszuk el jó étvággyal

További versei olvashatóak, írásaival kapcsolatban videoriport is készült vele.

Ezzel az írással emlékezünk rá.