Március 20-án 6. alkalommal szervezünk online találkozót barátainkkal, ahol meghívott vendégünkkel, Menyhárt Barbarával a Fogyatékossággal élő nők hazai helyzetéről fogunk beszélgetni egy interaktív kerekasztal-beszélgetés keretében.
Hogy még inkább megismerhessük, Barbarát eddigi útjáról, céljairól és az érdekvédelemről is kérdeztük.

Mesélnél magadról? Mi az amit fontos tudni Rólad?

Menyhárt Barbara vagyok, az ELTE Társadalomtudományi karának végzős Szociálpolitikus hallgatója, egyébként végzett gyógypedagógus (pszichopedagógia és autizmus spektrum pedagógiája szakirányokon). Erdélyben születtem és nőttem fel, 2015 óta élek, tanulok és dolgozok Budapesten. A hobbim az olvasás és a futás, de nagyon szeretek sütni (és enni) is. Arra a tipikus kérdésre, hogy kutyás vagy macskás vagyok, úgy válaszolnék, hogy mindkettő.

Mivel foglalkozol jelenleg?

Jelenleg a Hallgatói Önkormányzatok Országos Konferenciájának (HÖOK) Külhoni Programját vezetem. Nagyon szeretem ezt a munkát, igyekszem az érdekképviseleti és szakmai (szociálpolitikai) ismereteimet, illetve a külhoni élettapasztalataimat ötvözni, és ezzel segíteni a határon túli ifjúsági szervezetek munkáját, a fiatalok boldogulását a szülőföldjükön.
Emellett a tudományos igényű vizsgálódás is nagyon fontos szerepet tölt be az életemben, lankadatlan érdeklődéssel évek óta kutatom a fogyatékossággal élő nők helyzetét, lehetőségeit és annak módját, hogyan lehet elérni a teljesebb társadalmi részvételüket.

Mikor kezdtél el foglalkozni az érdekvédelemmel? 

A gyógypedagógiai tanulmányaim alatt kezdtem egyre aktívabb szerepet vállalni a hallgatói érdekképviseletben. Másfél évig voltam az ELTE Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Kar Hallgatói Önkormányzatának elnöke, majd két évig az egyetemi HÖK Külügyi Alelnöke. 2019 óta vezetem a Külhoni Programot, így azóta foglalkozom közvetett módon a Kárpát-medencei fiatalok képviseletével.
A hallgatói mozgalomban való tevékenységem mellett folyamatosan önkénteskedem, és igyekszem megismerni az elsősorban fogyatékossággal élő személyek érdekeit- vagy nők jogait képviselő civil szervezetek tevékenységét.

Miért épp a fogyatékossággal élő nők helyzete a fő témája a kutatásaidnak? 

Már gyógypedagógus hallgatóként is a fogyatékossággal élő személyek egyenlő esélyű társadalmi részvétele foglalkoztatott leginkább, aztán ez az érdeklődés tovább finomodott, és kifejezetten a fogyatékossággal élő nők helyzetére irányult.
Kutatómunkám során ugyanis azzal szembesültem, hogy a fogyatékossággal élő nőket fogyatékosságuk és nőiségük okán számos hátrány éri az életük legkülönbözőbb szakaszaiban és területein, pl. az oktatás, munkavállalás, családalapítás, gyermekvállalás, politikai részvétel kapcsán.

Hogyan talált meg Téged ez a terület és mi az, amit szeretnél elérni?

Minél többet olvastam és érdeklődtem a témában, egyre több és több kérdés merült fel bennem, így aztán evidens volt, hogy mind a gyógypedagógiai, mind pedig a szociálpolitikai tanulmányaim során ezt igyekszem górcső alá venni.
Mostanra olyannyira erőssé vált bennem ez az indíttatás, és olyan mértékű megválaszolatlan kérdésem halmozódott fel, hogy a doktori képzés keretén belül is szeretném folytatni a kutatást.

Mik a céljaid ezzel?

A célom, hogy egyrészt ráirányítsam a figyelmet arra, hogy a védett tulajdonságok halmozódása -azaz ha például valaki egyszerre fogyatékossággal él és nő - az minőségileg másmilyen társadalmi hátrányokat eredményez, amit kellőképpen kompenzálni szükséges. Másrészt szeretném, ha konkrét és alkalmazható szakpolitikai javaslatokat tudnék megfogalmazni annak érdekében, hogy a fogyatékossággal élő nők társadalmi integrációja előmozdulhasson és még teljesebben megvalósulhasson.

Honnan ismered az Önállóan Lakni-Közösségben élni csoportot? Hogyan kapcsolható a március 20-i esemény az általad végzett kutatásokhoz?

Az Önállóan Lakni- Közösségben élni csoportról először gyógypedagógiai szakmai körökön belül hallottam, aztán 2020-ban a Tudományos Diákköri Konferenciára készített kutatásom kapcsán kerestem fel a szervezetet, és néhány taggal interjúkat vettem fel, amik nagyban segítettek a munkámat.
Jelenleg a mesterképzésemet záró szakdolgozatomon dolgozom és fontos számomra, hogy a ebben a munkában szakirodalmak, statisztikák, jogszabályok vizsgálata mellett a “semmit rólunk, nélkülünk” elvnek megfelelően tapasztalati szakértőkkel, azaz elsősorban fogyatékossággal élő nőkkel, de természetesen fogyatékossággal élő férfiakkal is egyeztessek és az ő meglátásaikat, tapasztalataikat és véleményeiket is becsatornázzam a munkámba.

Miért döntöttél úgy, hogy elvállalod a felkérést az Önállóan Lakni csoport eseményére? Mit vársz leginkább ettől az alkalomtól?

Nagyon örültem a felkérésnek, hiszen azt gondolom hiánypótló, hogy a fogyatékossággal élő nők helyzetéről beszélgessünk. Úgy gondolom ez a beszélgetés sokat segítene a szakdolgozatom megírásában és a további kutatási tevékenységem orientációjában. Ugyanakkor szerintem a részvevőknek is tudok új, hasznos információkat mondani. 
Izgatottan várom a találkozást és a közös munkát, a nyitottságot, megelőlegezett bizalmat pedig előre is hálásan köszönöm.

Mi is nagyon várjuk a találkozást, a további kérdéseinket pedig természetesen a március 20-i eseményünkre tartogatjuk! :) 

Köszönjük az interjút!

A program mindenki számára nyitott, szeretettel várjuk az érdeklődőket 15:00-17:00-ig az online térben.

Facebook-esemény: https://www.facebook.com/events/895560704609839