Az Önállóan lakni-közösségben élni csoport a sajtóban- 2018. december-2019.február
Fogyatékkal élők Világnapja
"Nem nagyon bírjuk egymást a falakkal" kiállítás
Csoporttagajainkkal készült interjúk
Önállóan lakni - közösségben élni
Az Önállóan lakni-közösségben élni csoport a sajtóban- 2018. november
"Nem nagyon bírjuk egymást a falakkal" kiállítás
"Mi kell ahhoz, hogy egy mozgássérült ember önállóan élhessen?" Kiadványbemutató
hvg.hu-VIDEÓ
"A mozgássérültek nem pattannak ki a kerekesszékből a hivatali idő végén" - avagy miről szól és mit érdemes tudni a kutatásunkról
Ahogy arról nemrég hírt adtunk, a napokban mutattuk be egy kerekasztal beszélgetésen azt a kutatási beszámolót, amely csoportunk munkáját foglalja össze a kezdetektől a közelmúltig.
Ebből a legérdekesebb részeket az abcug.hu online portál cikke nyomán idézzük most fel:
Mi kell ahhoz, hogy egy mozgássérült ember önállóan élhessen ma Magyarországon? - volt az általunk feltett fő kérdés.
A kutatás szerint elsősorban
- önálló lakhatás
- stabil és megfelelő szintű jövedelem
- elérhető támogató szolgáltatások
- és akadálymentes környezet
Ez a négy feltétel azonban jelenleg csak a mozgássérült társadalom egy kis része életében teljesül egyszerre.
A mozgássérült emberek még mindig nagy százaléka él valamilyen fogyatékos intézményben, vagy éppen 30-40 éves korán túl is a vérszerinti családjával, noha minden képessége meglenne az önálló életre. Sokakat éppen a családjuk tartja vissza az önállósodástól, önös – anyagi – érdekből vagy egyszerűen szülői féltésből.
Ezek a mozgássérültek önállóságának a legfőbb akadályai, de minek kéne történnie, hogy elháruljanak?
Az önálló lakhatáshoz elsősorban arra volna szükség, hogy a hazai lakásszektorban elérhető áron hozzáférhetők legyenek mozgáskorlátozottak számára lakható lakások.
Hiszen ahogy kutatásunk alapján megállapítható, jelenleg összesen 33 lakásról állítható biztosan a 42 ezer lakást számláló fővárosi önkormányzati ingatlanvagyonból, hogy akadálymentes.
A helyzetre sokak szerint az úgynevezett támogatott lakhatás (TL) adhatna egy megoldást. Tudni kell azonban, hogy a támogatott lakhatás jelenleg elsősorban a nagyméretű intézményekben lakó értelmi fogyatékosok számára elérhető Magyarországon. Kimondottan mozgáskorlátozott embereknek létrehozott helyek jelenleg nem léteznek ebben az ellátási formában.
Ami a jövedelmet illeti, a kutatók szerint a mozgássérült emberek jövedelmi színvonalának javulásához sürgősen meg kéne emelni a számukra hozzáférhető támogatások körét és összegét, de ami még fontosabb: segíteni kellene, hogy az érintettek minél szélesebb köre kaphasson állást a nyílt munkaerőpiacon, és nem csak védett vagy támogatott munkahelyeken.
A feltárt problémák közül talán a legsúlyosabb a támogató szolgáltatások szűkös elérhetősége. Ebből adódik a kutatók egyik legfontosabb megállapítása, hogy az önálló élethez szükséges egy jóval szélesebb kör számára hozzáférhető és egész nap elérhető támogatószolgálati rendszer.
A kutatást ismertető tanulmány ezen felül kitér a közlekedés akadálymentességének helyzetére, a tapasztalt problémákra, és felmutat egy olyan dimenziót, ami az egyik leglényegesebb, mégis sok esetben kevés figyelmet kap: ez az úgynevezett emberkép.
A mozgáskorlátozott emberek gyakran érzik úgy a mindennapokban, hogy akaratuk nem érvényesül, vagyis nem tudnak önrendelkező életet élni. Ennek oka pedig a "lelki akadálymentesítés" hiánya, vagyis az, hogy a társadalomban gyakran még mindig torz, hiányos és felületes emberkép él sokakban a mozgássérültekről.
Ahhoz, hogy mindez megváltozzon, hosszú évek kitartó munkája szükséges, melynek egyik kis lépése lett ez a kutatás, és az erről szóló beszámoló, amely itt olvasható.
Az Önállóan lakni-közösségben élni csoport a sajtóban-2018. augusztus-október
M3 akadálymentesítés
"Még mindig úton vagyunk" kerekasztal-beszélgetés
"A párommal élek, nem a fogyatékosságommal" interjú Hruskó Erikával
Mi kell ahhoz, hogy egy mozgássérült ember önállóan élhessen? Válaszokat adunk!
Az Önállóan lakni – közösségben élni csoport 2016 óta dolgozik a mozgássérült emberek önálló lakhatásárért. Munkánkat részvételi akciókutató csoportként kezdtük, amelyben mozgássérült emberek és szövetségeseik kutatták azt, hogy ma Magyarországon mire lenne szükség ahhoz, hogy egy fogyatékos ember önállóan élhessen és mi az, ami mindezt segíti, illetve akadályozza. A kutatás lezárultával érdekvédelmi csoporttá alakultunk és elsősorban a tömegközlekedés és az önálló lakhatás területével foglalkozunk.
Kutatási eredményeinkről és a részvételi akciókutatás folyamatáról szakmai nap keretében, 2018. november 8-án este 7 órakor kezdődő előadáson számolunk be. Ekkor mutatjuk be a nyilvánosság előtt a most megjelent, kutatásunkat összegző tanulmánykötetünket (szerkesztette: Kovács Vera), amelyben az általunk megkérdezett mozgássérült emberek, segítőik és átfogó statisztikák segítségével adunk választ a kutatásunk fő kérdésére: Mi kell ahhoz, hogy ma Magyarországon egy mozgássérült ember önállóan élhessen?
Az előadást izgalmasnak ígérkező kerekasztal beszélgetés követi. Ennek során a tanulmány fő témaköreiben - illetékes szakemberek részvételével, és a jelenlévő vendégek kérdései nyomán - a közös gondolkodás lehetőségének szeretnénk teret adni.
Minden érdeklődőt várunk szeretettel 2018. november 8-án este 7 órára a Három Holló Kávéház és Kulturális Központban.
Cím: 1052 Budapest, Piarista köz 1. (bejárat a Szabadsajtó út felől)
Aki nem tudott személyesen eljönni erre az alkalomra, de szeretné megismerni a tanulmányunkat, innen letöltheti teljes terjedelmében.
Nem nagyon bírjuk egymást a falakkal - kiállítás az előítéletekkel szemben
2018. október 30-án nyílik az Önállóan lakni - közösségben élni csoport több elismert művésszel közös ‘Nem nagyon bírjuk egymást a falakkal’ című kiállítása.
A tárlat célja, hogy rádöbbentse a nézőket, hogy milyen rejtett előítéleteik vannak a mozgássérült emberek életével kapcsolatban.
Az alkotások létrehozásán az Önállóan lakni - Közösségben élni csoport mozgássérült tagjai több hónapig dolgoztak együtt fiatal magyar képzőművészekkel. Az alkotók úgy kezdtek a projektbe, hogy egymás számára idegenek voltak, a párok képzőművész tagjai által készített interjúkon keresztül kezdtek ismerkedni a csoport tagjaival. Volt olyan pár, aki fotósorozatban örökítette meg közös munkáját, volt aki videóban, és készült levelezést bemutató interaktív fotóalbum is.
“A 'Nem nagyon bírjuk egymást a falakkal' című kiállítás a párbeszéd, a közös munka hatásairól szól, azok eredményét mutatja be. A kiállítási projekt közel hozza a nézőhöz az élményt, ahogy két, egészen más közegben élő idegen egymás megismerése során létrehoz valamit, ami a másik nélkül nem készülhetett volna el. Láthatóvá teszi azokat a hasonlóságokat és különbségeket, amik további közösségekhez való tartozás alapjait képezhetik”- nyilatkozta Török Tünde, a projekt kurátora.
Kiállító művészek: Bordás Róbert, Ember Sári, Halász Dániel, Piti Marcell, Rubi Anna, Vígh Viktória, Zombori Andris
valamint az
Önállóan lakni - közösségben élni csoport résztvevő tagjai: Farkas Gábor, Hruskó Erika, Molnár Zóra, Turi Zsuzsanna, Kisfaludi Judit, Balázs Péter, Csizovszky Andrea
Projektvezető: Rubi Anna
Kurátor: Török Tünde
A kiállítást Fekete Ádám dramaturg, a Tiszta Szívvel című film egyik főszereplője nyitja meg október 30-án este 6 órakor a fővárosi Három Holló Kávézó és Kulturális Központban. Cím: 1052 Budapest, Piarista köz 1. (bejárat a Szabadsajtó út felől) .
A tárlatot Budapesten december 30-ig lehet megnézni, majd ezt követően egészen 2019 júniusáig lehet majd látni az ország különböző pontjain.
„Még mindig úton vagyunk”- mozgáskorlátozott emberek a tömegközlekedésben
2018 október 2-án kerekasztal-beszélgetést szervezett az Önállóan lakni-közösségben élni mozgássérült érdekvédelmi csoport „Még mindig úton vagyunk-mozgáskorlátozott emberek a tömegközlekedésben” címmel a Premier Kultcaféban.
A rendezvényen a budapesti tömegközlekedés akadálymentességével kapcsolatos problémákat, és azok lehetséges megoldásait járták körül meghívott vendégeikkel. A rendezvény két kiemelt témája az akadálymentes buszjáratok és villamos vonalak számának növelése,illetve a mopedhasználók helyzete.
A beszélgetésen részt vett dr. Denke Zsolt, a BKK kiemelt közösségi közlekedés szakértője, dr. Szedlmajer László vezérigazgató-helyettes, Autóbusz és Trolibusz Üzemeltetési Igazgatóság (BKV), dr. Bálint Attila a Közlekedéstudományi Intézet Stratégiai, Kutatás Fejlesztési és Innovációs- valamint Személyszállítási és Közszolgáltatási igazgatója, Bella Jakab, a Közlekedő Tömeg Egyesület képviselője, valamint Turi Zsuzsanna, az Önállóan lakni-közösségben élni csoport tagja.
Dr. Denke Zsolt és dr. Szedlmajer László az alacsonypadlós járművek számát tekintve kiemelték, hogy jelenleg a budapesti autóbusz állomány hozzávetőlegesen 80%-a alacsonypadlós, míg ez az arány a villamosok esetében 30-40%. Emellett hangsúlyozták, hogy az újonnan beszerzett járművek minden esetben alacsonypadlósak,az 50-es és az 56-os villamosvonalak akadálymentesítése pedig jövő nyárra várható. Az általános helyzetkép kapcsán Bella Jakab hozzátette, hogy a legnagyobb problémát a távolsági közlekedés akadálymentességének hiányában, valamint az akadálymentes járművek egyenlőtlen eloszlásában látja
A beszélgetés másik sarokpontja a mopedhasználók helyzete volt. Dr. Bálint Attila ismertette a Közlekedéstudományi Intézet kutatásának eredményeit, amit ebben a témában végeztek. Felhívta a figyelmet arra, hogy vizsgálataik azt mutatják, hogy a mopedek szállítása csak egy bizonyos pozícióban oldható meg biztonságosan. Emellett elmondta azt is, hogy a kutatás következő szakaszában a Közlekedéstudományi Intézet feladata lesz, hogy a mopedek szállítására megoldási javaslatokat dolgozzon ki. Dr. Denke Zsolt összefoglalta a mopedek szállításának legfontosabb feltételeit, melyek magukban foglalják annak garantálását, hogy a mopedhasználónak ne kelljen kiszállnia a segédeszközből,képes legyen azzal olyan módon manőverezni, hogy a biztonságos pózban tudjon elhelyezkedni a járművön, valamint a jármű alkalmas legyen a moped szállítására. Turi Zsuzsanna ugyanakkor rávilágított arra, hogy a mopedhasználók egy része nem képes erre a manőverezésre, így ők kiszorulnak a tömegközlekedés bizonyos formáiból, így számukra nagy nehézséget okoz, hogy eljussanak adott helyekre a városon belül, ami akár a munkavállalásban is korlátozhatja őket.
A közönség kérdéseire adott válaszokból kiderült az is, hogy a mopedek használati utasítása sok esetben tartalmaz olyan kitételt, hogy a segédeszközt nem szabad járműben szállítani, ami jogalapként szolgálhat az utazás megtagadására. Szóba került a mopedek rögzítésének megoldására a kanadai illetőségű Q' Straint cég által kidolgozott speciális rögzítési megoldás, a Quantum. Ennek kapcsán dr. Denke Zsolt elmondta, hogy a BKK nyitott a kipróbálásra, valamint az érintettekkel való egyeztetésre is, ennek szellemében a MEOSZ-szal közösen egy tesztelési célú pilot programot indítanak az eszköz "éles helyzetben" való kipróbálására a forgalmasabb buszközlekedési viszonylatokon.
Összességében minden résztvevő nyitottan állt a felmerült problémákhoz, bizonyos kérdésekben hosszabb távú együttműködésre is ígéretet tettek. A szervezők pedig azt ígérik, hogy minden évben rendeznek kerekasztal-beszélgetést a témában.
A beszélgetés itt teljes egészében megtekinthető.
(A képeket Várady István készítette)
***
Aki kíváncsi rá, itt megtalálja a 2017-es "Mi is úton vagyunk!" címen meghirdetett beszélgetés felvételét.
Emberi Jogi Nevelők Hálózata (EJHA) konferencián jártunk
2018.09.23-án tartották az első EJHA konferenciát, az Európai Ifjúsági Központban, ahová csoportunk is meghívást kapott.
Standoltunk, előadást nem tartottunk, a résztvevők megismerkedhettek velünk. Képviseltük még anyaszervezetünket, a Közélet Iskoláját, és unokatestvérünket, a Város Mindenkiét. A STOP kilakoltatás petíciót is aláírhatták asztalunknál.
A köszöntő után elmondták az előadók, hogy már több éve tevékenykednek, szervezetté nemrég váltak. Bemutatták a tevékenységüket. Ezen mindenki részt vett, a standoló szervezeteket is meginvitálták.
Az EJHA Emberi Jogi Nevelők Hálózata azért jött létre, hogy segítse az információáramlást és az együttműködést a magyarországi emberi jogi, demokratikus állampolgári és/vagy globális neveléssel foglalkozó szakemberek és szervezetek között.
A rendezvényen kaptunk egy épp elkészült gyorsjelentést az emberi jogi nevelés és a demokratikus állampolgárságra nevelés helyzetéről a magyarországi általános és középiskolákban.
Az EJHA – emberi jogi nevelők hálózata saját, nem reprezentatív felmérést készített, hogy árnyaltabb képet alkothassanak az emberi jogi és demokratikus állampolgári nevelés hazai helyzetéről és konkrét megvalósulásáról, továbbá feltárják a problémákat, hiányosságokat, a meglévő eredményeket és ezek alapján ajánlásokat fogalmazzanak meg.
Ennek érdekében általános -és középiskolákban dolgozó pedagógusokat kérdeztek online kérdőív segítségével, anonim módon.
A kérdéseik az alábbiakra terjedtek ki:
- Válaszadó saját véleménye az emberi jogi nevelés, illetve a demokratikus állampolgárságra nevelés helyzetéről a saját iskolájában.
- Meglévő emberi jogi nevelési programok, kézikönyvek ismertsége, hírneve
- Civil szervezettekkel való együttműködés léte, minősége
- Az emberi jogi és demokratikus értékek érvényesülése az iskola életében
A nem reprezentatív kutatás tapasztalatai alapján általánosságban elmondható:
- Nem tartozik az iskolák hétköznapi, bevett gyakorlatához az emberi jogi tudatosság ápolása, mélyítése
- Nagy a tájékozatlanság az emberi jogi oktató, nevelő segédanyagok területén
- Ahol dolgoznak fogékony tanárok, ott sokféle nevelési módszert alkalmaznak
- A civil szektor csekély mértékben járul hozzá az intézményesített oktatáshoz, neveléshez, képzéshez, pedig szakmai tudása, tapasztalatai bizonyos területeken igen jelentősek, hitelesek
- A civilek bevonását a válaszadóknak csak fele ítélte
- Néhány válaszadó az emberi jogi megközelítést elhibázottnak, károsnak, manipulatívnak, az ezzel foglalkozó civileket arrogánsnak tekinti
- Az idegengyűlölet Magyarországon jelen van, főleg a romák (és migránsok) elleni direkt és indirekt negatív megnyilvánulások gyakoriak, ez ellen a nevelőknek már kora gyermekkortól kellene valamit
- Az emberi jogi hőmérős kérdéseinkre a válaszadóknak mindössze egyötöde adott pozitív értékelést, ennyien vélik úgy, hogy iskolájuk emberi jogi szempontból biztonságos és élhető.
- A válaszokban többször felmerült, a jogok mellett a kötelességekre is hangsúlyt kell fektetni, ez utóbbiakra kellene elsősorban odafigyelni
- Rendszerszintű problémák is akadályozzák az emberi jogi témák iskolába való bevitelét, pl. állami propaganda hatására a megbélyegzéstől való félelem.
A plenáris ülés után szakmai műhelyeken vehettünk részt, az alábbi témákban:
’Meddig nevelünk?’ jó gyakorlatok a felsőoktatásban
’Rendszer szemlélet’ avagy az egész iskolára ható megközelítések
’Új narratíva’ az emberi jogi diskurzus megújítása
’A szó veszélyes fegyver’ a szöveg, mint eszköz
Mivel csoportunkat hárman képviseltük, Turi Zsuzsanna, Balázs Péter, és jómagam Hruskó Erika, így több műhelybe is be tudtunk kapcsolódni és átadni egymásnak az ott elhangzott információkat.
Az ebéd után a következő szakmai műhelyek közül választhattunk:
’Akadálymentesítés az emberi jogi nevelésben’ – MONDO egy jó gyakorlat
’Beleállsz?’ emberi jogi nevelés és társadalmi részvétel
’Mit tegyek?’ egy új kezdeményezés az iskolai zaklatás visszaszorítására
’To be continued…?’ a film, mint eszköz
A szakmai műhelyek után, egy finom tea vagy kávé mellett nyílt lehetőségünk a standoló szervezeteket megismerni, beszélgetni velük. A konferencián részt vevő emberek számához viszonyítva kevesen keresték fel a standokat. Főleg egymással beszélgettek a résztvevők.
Összességében azért volt hasznos, mert jelen voltunk és ugyan kevesen jöttek oda hozzánk, mégis több szakmai műhelyben is aktívan részt vettünk. Ezzel újra-és újra bebizonyítva és a falakat lebontva az a nézet előtt, hogy aki kerekesszékben él, nem képes tenni.
Mi itt is vittük a hírét a megjelenésünkkel, hogy mi is képesek vagyunk!
Nem utolsó sorban a hálózat tagjainak a látóterébe kerültünk, tudnak rólunk.
Önkéntes segítőnk (szövetséges tagunk): Máté Orsi
"De vigyázz, mert egyszer csak elköteleződsz... Hírnök leszel..."
A csoportunk szándéka, hogy tagságunk száma mind az érintettek, mind a szövetséges/munkánkat támogató tagok számában növekedjen. Ezért döntöttünk arról, hogy olyan gondolatokat is közlünk tagjainktól, amelyek őszinteségükkel, nyíltságukkal ösztönözhetik a blog olvasóit, hogy csatlakozzanak hozzánk.
Máté Orsi így ír rólunk:
"Hogy miért lettem önkéntes, nehezen tudnám leírni. Mindenkinek megvan a maga motivációja, amiért új dolgokba kezd. Ez kicsit személyes is. Hogy miért maradtam önkéntes sokkal fontosabb.
Ez a csoport olyan, mint egy méhkas, nyüzsgő és dolgos. No, másban már nem hasonlít egy méhkasra, merthogy itt minden méh más és más, színes és izgalmas, tevékeny személyiség. Ha egy nyüzsgő csoport tagja lennél, csatlakozz hozzánk önkéntesnek!
De vigyázz, mert egyszer csak elköteleződsz. Megérted, átérzed és tenni akarsz. Hírnök leszel, aki saját környezetében és saját eszközeivel segít megértetni az emberekkel, hogy fogyatékossággal is lehet közösségben és önrendelkező módon élni.
Ha hírnök lennél, csatlakozz hozzánk önkéntesnek!"
Önkéntes segítőnk (szövetséges tagunk) Selymesi Kata
"Jó érzés egy közösség tagjának lenni, melyet ilyen elfogadás és nyitottság jellemez minden régi és új tag felé."
A csoportunk szándéka, hogy tagságunk száma mind az érintettek, mind a szövetséges/munkánkat támogató tagok számában növekedjen. Ezért döntöttünk arról, hogy olyan gondolatokat is közlünk tagjainktól, amelyek őszinteségükkel, nyíltságukkal ösztönözhetik a blog olvasóit, hogy csatlakozzanak hozzánk.
Selymesi Kata gondolatai a minket támogató önkéntes munkája kapcsán:
"Miért jó itt önkénteskedni?
2018 februárjában csatlakoztam az Önállóan lakni, közösségben élni csoporthoz szakmai gyakorlat keretében. Fokozatosan tudtam bevonódni, megismerni céljaikat, a csoport működését. A heti találkozók hangulata engem megérintett és rengeteget tanultam az érdekérvényesítésről, az érdekérvényesítő munkáról – a nehézségekről és a sikerekről egyaránt.
A csoport mindig foglalkozik a következő tervvel, eseménnyel vagy akcióval, melyek közül két fontos eseményen én is részt vettem - az első ilyen esemény az I. Közös Ügyeink Konferencia volt a Marcibányi téri Művelődési Központban.
A Konferencián ismertetésre került a fogyatékkal élők és családjuk helyzete, problémái az érintettek szemszögéből. A megoldási lehetőségek egy négy éves tervben, koncepcióban kerültek ismertetésre: az ápolási díjat, a megfelelő támogató szolgálatot és nappali ellátást érintették.
A második esemény A lakhatás öt árnyalata – mozgássérült emberek lakhatási lehetőségei kerekasztal beszélgetés volt a Gödör Klubban.
De nem csak események szervezésével és az érdekérvényesítő munka előrehaladásával telik az idő. A csoport demokratikus alapokon működik, minden tagot meghallgat, és egyformán figyelembe vesz. A heti találkozók mindig a Hogy vagy kör?-rel indulnak, melynél (és persze nem csak ekkor) a személyes problémák elmondhatók, és empatikus meghallgatásra kerülnek, bármiről is legyen szó. Humorból sincs hiány soha.
A csoport koordinátora, Zóra, személyében egy rendkívül dinamikus és pozitív embert ismertem meg. Többé váltam, hogy megismerhettem a csoportot és csoport tagjait. Jó érzés egy közösség tagjának lenni, melyet ilyen elfogadás és nyitottság jellemez minden régi és új tag felé. Jó érzés egy olyan közösség tagjának lenni, ami jó ügyekért harcol és ennek részese lenni. Nem csak szakmai tapasztalattal gazdagodtam a csoportnál töltött idő alatt, hanem sok értékes embert ismertem meg.
Gyere az Önállóan laknihoz, ha te is részese akarsz lenni, egy ilyen közösségnek!"