Ahogy arról nemrég  hírt adtunk, a napokban mutattuk be egy kerekasztal beszélgetésen azt a kutatási beszámolót, amely csoportunk munkáját foglalja össze a kezdetektől a közelmúltig.

Ebből a legérdekesebb részeket az abcug.hu online portál cikke nyomán idézzük most fel:

Mi kell ahhoz, hogy egy mozgássérült ember önállóan élhessen ma Magyarországon? - volt az általunk feltett fő kérdés.

A kutatás szerint elsősorban

• önálló lakhatás
• stabil és megfelelő szintű jövedelem
• elérhető támogató szolgáltatások
• és akadálymentes környezet

 Ez a négy feltétel azonban jelenleg csak a mozgássérült társadalom egy kis része életében teljesül egyszerre.

A mozgássérült emberek még mindig nagy százaléka él valamilyen fogyatékos intézményben, vagy éppen 30-40 éves korán túl is a vérszerinti családjával, noha minden képessége meglenne az önálló életre. Sokakat éppen a családjuk tartja vissza az önállósodástól, önös – anyagi – érdekből vagy egyszerűen szülői féltésből.

Ezek a mozgássérültek önállóságának a legfőbb akadályai, de minek kéne történnie, hogy elháruljanak?

Az önálló lakhatáshoz elsősorban arra volna szükség, hogy a hazai lakásszektorban elérhető áron hozzáférhetők legyenek mozgáskorlátozottak számára lakható lakások.

Hiszen ahogy kutatásunk alapján megállapítható,  jelenleg összesen 33 lakásról állítható biztosan a 42 ezer lakást számláló fővárosi önkormányzati ingatlanvagyonból, hogy akadálymentes.

A helyzetre sokak szerint az úgynevezett támogatott lakhatás (TL) adhatna egy megoldást. Tudni kell azonban, hogy a támogatott lakhatás jelenleg elsősorban a nagyméretű intézményekben lakó értelmi fogyatékosok számára elérhető Magyarországon. Kimondottan mozgáskorlátozott embereknek létrehozott helyek jelenleg nem léteznek ebben az ellátási formában.

Ami a jövedelmet illeti, a kutatók szerint a mozgássérült emberek jövedelmi színvonalának javulásához sürgősen meg kéne emelni a számukra hozzáférhető támogatások körét és összegét, de ami még fontosabb: segíteni kellene, hogy az érintettek minél szélesebb köre kaphasson állást a nyílt munkaerőpiacon, és nem csak védett vagy támogatott munkahelyeken.

A feltárt problémák közül talán a legsúlyosabb a támogató szolgáltatások szűkös elérhetősége. Ebből adódik a kutatók egyik legfontosabb megállapítása, hogy az önálló élethez szükséges egy jóval szélesebb kör számára hozzáférhető és egész nap elérhető támogatószolgálati rendszer.

A kutatást ismertető tanulmány ezen felül kitér a közlekedés akadálymentességének helyzetére, a tapasztalt problémákra, és felmutat egy olyan dimenziót, ami az egyik leglényegesebb, mégis sok esetben kevés figyelmet kap: ez az úgynevezett emberkép.

A mozgáskorlátozott emberek gyakran érzik úgy a mindennapokban, hogy akaratuk nem érvényesül, vagyis nem tudnak önrendelkező életet élni. Ennek oka pedig a "lelki akadálymentesítés" hiánya, vagyis az, hogy a társadalomban gyakran még mindig torz, hiányos és felületes emberkép él sokakban a mozgássérültekről.

Ahhoz, hogy mindez megváltozzon, hosszú évek kitartó munkája szükséges, melynek egyik kis lépése lett ez a kutatás, és az erről szóló beszámoló, amely itt olvasható.