2018.09.23-án tartották az első EJHA konferenciát, az Európai Ifjúsági Központban, ahová csoportunk is meghívást kapott.

Standoltunk, előadást nem tartottunk, a résztvevők megismerkedhettek velünk. Képviseltük még anyaszervezetünket, a Közélet Iskoláját, és unokatestvérünket, a Város Mindenkiét. A STOP kilakoltatás petíciót is aláírhatták asztalunknál.

A köszöntő után elmondták az előadók, hogy már több éve tevékenykednek, szervezetté nemrég váltak. Bemutatták a tevékenységüket. Ezen mindenki részt vett, a standoló szervezeteket is meginvitálták.

Az EJHA Emberi Jogi Nevelők Hálózata azért jött létre, hogy segítse az információáramlást és az együttműködést a magyarországi emberi jogi, demokratikus állampolgári és/vagy globális neveléssel foglalkozó szakemberek és szervezetek között.

A rendezvényen kaptunk egy épp elkészült gyorsjelentést az emberi jogi nevelés és a demokratikus állampolgárságra nevelés helyzetéről a magyarországi általános és középiskolákban.

Az EJHA – emberi jogi nevelők hálózata saját, nem reprezentatív felmérést készített, hogy árnyaltabb képet alkothassanak az emberi jogi és demokratikus állampolgári nevelés hazai helyzetéről és konkrét megvalósulásáról, továbbá feltárják a  problémákat, hiányosságokat, a meglévő eredményeket és ezek alapján ajánlásokat fogalmazzanak meg.

Ennek érdekében általános -és középiskolákban dolgozó pedagógusokat kérdeztek online kérdőív segítségével, anonim módon.

A kérdéseik az alábbiakra terjedtek ki:

• Válaszadó saját véleménye az emberi jogi nevelés, illetve a demokratikus állampolgárságra nevelés helyzetéről a saját iskolájában.
• Meglévő emberi jogi nevelési programok, kézikönyvek ismertsége, hírneve
• Civil szervezettekkel való együttműködés léte, minősége
• Az emberi jogi és demokratikus értékek érvényesülése az iskola életében

A nem reprezentatív kutatás tapasztalatai alapján általánosságban elmondható:

• Nem tartozik az iskolák hétköznapi, bevett gyakorlatához az emberi jogi tudatosság ápolása, mélyítése
• Nagy a tájékozatlanság az emberi jogi oktató, nevelő segédanyagok területén
• Ahol dolgoznak fogékony tanárok, ott sokféle nevelési módszert alkalmaznak
• A civil szektor csekély mértékben járul hozzá az intézményesített oktatáshoz, neveléshez, képzéshez, pedig szakmai tudása, tapasztalatai bizonyos területeken igen jelentősek, hitelesek

• A civilek bevonását a válaszadóknak csak fele ítélte
• Néhány válaszadó az emberi jogi megközelítést elhibázottnak, károsnak, manipulatívnak, az ezzel foglalkozó civileket arrogánsnak tekinti
• Az idegengyűlölet Magyarországon jelen van, főleg a romák (és migránsok) elleni direkt és indirekt negatív megnyilvánulások gyakoriak, ez ellen a nevelőknek már kora gyermekkortól kellene valamit

• Az emberi jogi hőmérős kérdéseinkre a válaszadóknak mindössze egyötöde adott pozitív értékelést, ennyien vélik úgy, hogy iskolájuk emberi jogi szempontból biztonságos és élhető.

• A válaszokban többször felmerült, a jogok mellett a kötelességekre is hangsúlyt kell fektetni, ez utóbbiakra kellene elsősorban odafigyelni
• Rendszerszintű problémák is akadályozzák az emberi jogi témák iskolába való bevitelét, pl. állami propaganda hatására a megbélyegzéstől való félelem.

 A plenáris ülés után szakmai műhelyeken vehettünk részt, az alábbi témákban:

’Meddig nevelünk?’ jó gyakorlatok a felsőoktatásban
’Rendszer szemlélet’ avagy az egész iskolára ható megközelítések
’Új narratíva’ az emberi jogi diskurzus megújítása
’A szó veszélyes fegyver’ a szöveg, mint eszköz

Mivel csoportunkat hárman képviseltük, Turi Zsuzsanna, Balázs Péter, és jómagam Hruskó Erika, így több műhelybe is be tudtunk kapcsolódni és átadni egymásnak az ott elhangzott információkat.

Az ebéd után a következő szakmai műhelyek közül választhattunk:

’Akadálymentesítés az emberi jogi nevelésben’ – MONDO egy jó gyakorlat
’Beleállsz?’ emberi jogi nevelés és társadalmi részvétel
’Mit tegyek?’ egy új kezdeményezés az iskolai zaklatás visszaszorítására
’To be continued…?’ a film, mint eszköz

A szakmai műhelyek után, egy finom tea vagy kávé mellett nyílt lehetőségünk a standoló szervezeteket megismerni, beszélgetni velük. A konferencián részt vevő emberek számához viszonyítva kevesen keresték fel a standokat. Főleg egymással beszélgettek a résztvevők.

Összességében azért volt hasznos, mert jelen voltunk és ugyan kevesen jöttek oda hozzánk, mégis több szakmai műhelyben is aktívan részt vettünk. Ezzel újra-és újra bebizonyítva és a falakat lebontva az a nézet előtt, hogy aki kerekesszékben él, nem képes tenni.

Mi itt is vittük a hírét a megjelenésünkkel, hogy mi is képesek vagyunk!

Nem utolsó sorban a hálózat tagjainak a látóterébe kerültünk, tudnak rólunk.