A koronavírus-járvány megjelenése mindenkit új és váratlan kihívások elé állított, a megváltozott élethelyzethez kinek így, kinek úgy sikerült alkalmazkodnia. A korlátozási szabályok fokozatos bevezetése különösen nagy terhet rótt az "átlagemberekre" is. Az idősek ellátására, védelmére különös figyelem hárult, miközben más okból, de mégis hasonló nehézségekkel küzdőkről szinte alig lehetett hallani. Mi a helyzet velünk, mozgássérültekkel? Milyen nehézségekkel találtuk szembe magunkat és milyen hatással volt ez a mindennapjainkra? Többek között ezekre a felmerült kérdésekre kerestük a választ az Önállóan lakni - Közösségben élni csoport tagjaival összeállított kérdőívünkben.

Kérdőívünk célcsoportja kizárólag a mozgássérült emberek köre volt, összesen 111-en töltötték ki és szinte minden korosztályból kaptunk értékelhető válaszokat. A legfiatalabb kitöltő egy 11 éves érintett volt, aki édesanyja segítségével adott választ a kérdéseinkre. A legidősebb kitöltőnk 77 éves volt. A nők és férfiak 72:39 arányban jelentek meg.
A kitöltők elenyésző száma él intézményben, ami többek között annak köszönhető, hogy ehhez az érintetti körhöz alig jut el a csoportunk. Azok mellett, akik családtagjukkal vagy segítőjükkel élnek, további két nagy csoport is megjelenik: az egyedül, illetve a szintén segítségre szoruló felnőttel (feltehetően szülőkkel) egy háztartásban élők csoportja.

A kijárási korlátozás ideje alatt 60-an (közel a kitöltők fele) továbbra is megkapták a számukra szükséges segítséget, 20-an nyilatkoztak úgy, hogy korábban sem volt szükségük segítségre, több mint 20-an egyáltalán nem kaptak segítséget, és 3 embernek a lakóhelyét ideiglenesen meg kellett változtatnia ahhoz, hogy segítséget kapjon. Nyolc olyan Budapesten élő kitöltőnk volt, akik kérték tőlünk a településük szerint területileg illetékes önkormányzatok, illetve civil szervezetek elérhetőségeit problémáik megoldásához. A tőlünk segítséget kérők többsége (20 fő) vidéken él. Megyeszékhelyeken például: Pécs, Szolnok, Tatabánya, Székesfehérvár, stb. és egyéb településeken: Táp község, Jásd, Diósd, Bácsalmás, Dunaharaszti, stb. Három (Fót, Székesfehérvár, Budapest/2. kerület) olyan kitöltőnk volt, aki intézményben él, közülük ketten kérték tőlünk, hogy adjunk információt arról, hogy hol kaphatják meg a számukra szükséges segítséget (Székesfehérvár, Budapest). Az ő esetükben fontosnak tartottuk a megfelelő tájékoztatást megadni arról, hogy “mivel intézményben élnek, elsősorban az intézmény köteles a segítségnyújtásra”. Természetesen, nekik is adtunk meg más hivatali információkat is, azzal a kikötéssel, hogy “abban az esetben keresse csak az önkormányzati vagy civil szerveket, ha az intézmény illetékeseitől nem kaphatja meg a kért segítséget”. Huszonkét olyan személy töltötte ki a kérdőívünket, aki egyedül él, közülük 7-en kértek tőlünk hivatali elérhetőségeket.

Hogy hányan voltak olyanok, akik azért nem kértek - és ezáltal nem kaptak - segítséget, mert teljesen önellátó módon élnek, arról külön kérdést nem tettünk fel, így erről nem kaptunk pontos adatot.

Korlátozó intézkedések- ingadozó segítségnyújtás

Mivel az önkormányzatok elsősorban az idősebb korosztályra fókuszáltak, mint ellátandó csoport, így a legtöbb településen külön fizikális kontaktot igénylő  segítségnyújtást -mint olyat-, nem is ajánlottak fel. Így többnyire a bevásárlásra, gyógyszeríratásra korlátozódott az egyébként tovább is bővíthető skála, amiből ezáltal sokan kiszorultak.

Természetesen találkoztunk kivételekkel is. Alább néhány jó példa olvasható, hiszen volt, ahol a fogyatékossággal élőkre is külön figyelmet fordítottak (pl: 4. kerület, Budapest, Pápa) a járványhelyzet idején, mások inkább a lelki és jogi segítségnyújtásra fektettek nagyobb hangsúlyt.

Kedves Újpesti Lakosok!

Az Emberi Erőforrások Minisztériuma által megküldött „az új koronavírusjárvány időszakában az otthonukban élő fogyatékos személyek és családjaik támogatására” szóló Intézkedési terv miatt keresem meg Önöket és ösztönzöm ismételt összefogásra.

Az idősek mellett a fogyatékos emberek is az új koronavírus által veszélyeztetett körbe tartoznak.

A krízis időszak miatt Önkormányzatunk létrehozott egy kríziscsapatot, amelynek segítségével a Munkatársaink a bejelentők hívásait fogadják, feldolgozzák és a szükséges intézkedéseket elindítják. A kríziscsapat heti egyszeri bevásárlásban, gyógyszerkiváltásban, csekkbefizetésben és a melegételhez jutás megszervezésében tud segíteni. Amennyiben Ön, az ismeretségében élő személy vagy család segítségre szorul, jelezheti.

A 10. kerület/Kőbánya honlapján, az Elérhetőségeink menüpont alatt rögtön feltűnik piros háttérrel kiemelve egy oszlop, amiben a fontos információk érhetőek el. Úgymint: lelki segítségnyújtás/ingyenes jogi segítségnyújtás/segítség időseknek veszélyeztetetteknek. - Az önkormányzat önkéntesek bevonásával segít.

Pápán az alábbi felhívást tették közzé:

FELHÍVÁS otthonukban élő fogyatékos személyek és családjaik támogatására

Tájékoztatom Önöket, hogy az Emberi Erőforrások Minisztériuma Intézkedési tervet adott ki az új koronavírus-járvány időszakában az otthonukban élő fogyatékos személyek és családjaik támogatásával kapcsolatban.

Fentiek szerint az Önkormányzat biztosítja az ellátásukhoz szükséges segítséget azoknak a fogyatékos személyeknek, akik otthonukban élnek, hozzátartozójuk segítségét nem tudják igénybe venni, és ilyen jellegű igényüket bejelentik.

Kérem azon személyeket is, akik tudomással bírnak otthonukban élő, segítségre szoruló fogyatékos személyről, jelezzék ezt.

Láthatjuk, hogy szerencsére voltak olyan vidéki települések, és budapesti kerületek is, ahol felismerték, hogy a járványhelyzet, a pillanatnyi fizikai korlátozáson túl, más, hosszabb távon is megmaradó, hátrányt okozó következményekkel is járhat.

A meghozott intézkedések bevezetése miatt, korlátozottan lehetett hozzáférni olyan alapvető szolgáltatásokhoz is, amikre korábban nem, vagy kevésbé volt jellemző a nehézkesség.
Kilenc kitöltő nyilatkozott úgy, hogy a járvány megállítását segítő intézkedések miatt, nem tudott hozzájutni például a számára szükséges segítséghez. A segítőszolgálatok megnövekedett leterheltsége miatt akadtak, akiknek már nem jutott segítség ebben az időszakban, így nekik máshogy kellett megoldaniuk problémájukat. Voltak, akik előzetesen nemleges választ adtak a kérdésre, miszerint szükségük lenne -e a jelenlegi helyzetben segítségre, de válaszoltak a segítség hogyanjára vonatkozóan, így válaszuk irrelevánsnak bizonyult, ha a kérdőív pontos kérdéseit vesszük alapul ebben a kérdéskörben. Mindenképp elgondolkodtató a mégis részletező felsorolásuk arról, hogy miben kérnek segítséget. Meglepő eredmény, hogy 9-en egyáltalán nem kívántak nyilatkozni arról, hogy miért nem kaptak segítséget, így ez a kérdés megválaszolatlan maradt számunkra az ő esetükben.

A kérdőív kitöltőinek többségénél nem változott a segítségigény a járványt megelőző időszakhoz képest, akiknél viszont igen, ott többnyire a bevásárlás, ügyintézés vagy az orvosi ellátás akadozása jelentett többletkihívást.

Változó viszonyok-fokozódó létbizonytalanság

A következő fókuszpontban a jövedelmek és munkaviszony alakulása állt. A kérdőív kitöltői közül 40 embernek nem volt munkaviszonyból származó jövedelme már a járványidőszakot megelőzően sem.  A legtöbb érintett (a válaszadók 37,8 %-a, 42 fő) tudta a munkáját home office-ban végezni tovább. A válaszadók közül 5 embernek nem volt lehetősége erre, ők minden nap vagy ritkított munkarendben bejártak a munkahelyükre dolgozni. Tizenheten nem szerettek volna nyilatkozni arról, hogy hogyan jutnak jövedelemhez. Három embernek felmondtak, és 2-2 embert szabadságra küldtek vagy betegállományban volt.

A kitöltők közül 39-en egyáltalán nem kértek segítséget (ők feltehetően családdal egy háztartásban élők, vagy önellátóak). 12-en csak fizikai segítségre szorultak, 11-en pedig anyagi segítségnyújtást igényeltek. Mindezek mellett a lelki támogatás leginkább a családdal vagy segítővel élő nők körében merült fel igényként, illetve az információk pontosítása is sokak számára szükséges tényező volt.

COVID-19 tapasztalatok személyesen is

Fontosnak tartottuk, hogy kérdőívünket online kitöltők közül néhányuktól személyesebb, kötetlenebb formában is értesüljünk az őket konkrétan érintő változásokról. Azokkal, akik tapasztalataik megosztására vállalkoztak, online formában mélyebb, személyes interjút is készítettek csoportunk tagjai. Az alábbiakban a teljesség igénye nélkül néhány válasz olvasható.

Ebből derült ki számunkra, hogy az általunk személyesen megkérdezett nyolc főből öten családdal élnek együtt. 

Családdal mennyire tudod tartani a kapcsolatot?

„Egy helyen lakunk, egy nagy házban, mindenkinek külön házrésze van, tehát nincs semmi probléma.”

Hatan pozitív és negatív hatásait is érzékelték a járványnak, míg ketten csak pozitívumokat említettek. Több ember egybehangzó véleménye, hogy több időt tudott családtagjaival tölteni főként a home-school és home-office miatt, valamint a hobbira is több idő jutott. Negatívumként a személyes találkozások híján, a minőségi időtöltés nyomasztóan érezhető visszaszorulását említették.

Mennyire befolyásolta a társasági életedet a járvány?

„ Befolyásolta, mert jobb a személyes találkozás, de kitaláltam azt, hogy  online találkoztunk minden héten 1x. Meg a vásárlás. A bevásárlást a Kolping Alapítvány szervezte meg. Egy héten 1x bevásárolt nekem.”

A lányodnak a társasági életét, meg a magántanulást mennyire befolyásolta a koronavírus?

„Nem mentünk heti kétszer a suliba, ami számomra nem volt nagy gond. Ugyanúgy itthon tanultunk. Mi  igazából a suliba csak szocializálódni járunk be. Tőlem nem fogsz most olyat hallani a koronavírussal kapcsolatban, hogy rossz volt, mert nekem nagyon jó volt, hogy itthon lehettünk. Itthon volt a másik két gyerekem is, itthonról dolgozott a férjem. Végre többet együtt volt a család. Sokkal jobb volt ilyen szempontból nekem.”

Külön kérdeztünk környezeti tapasztalatokról is. Négyen beszámoltak hozzátartozójuk jövedelemkieséséről is, ami negatív hatást gyakorolt az érintettekre. A másik legtöbbet említett tény a teljes online átállás volt, munkahelyen, egyetemeken, és alapiskolában egyaránt. Azonban mint mindenhol, itt is akadt, aki épp ezt élte meg könnyebbségként , hogy egyáltalán nem kellett bejárni a munkahelyre.

A szervezet tevékenységét teljes körűen el tudtátok látni (azt mondtad h az egyetemen dolgozol)?

„Igen. Hát a lányok azok bejártak a szolgálathoz 1 héten 2x, 3x, megnézni a postát, meg amit ki kellett nyomtatni a hallgatóknak azt kinyomtatták. Meg amiket kellett intézni azt elintézték, utána mentek haza.. Nem volt személyes kontaktus közöttük, mindig csak 1-1 ember ment be. Nekem nem kellett, mert a postát nem tudtam volna intézni, megnézni, mert a posta olyan magasan volt h nem tudtam volna elérni. És akkor igy azt mondták, h én ne menjek be.”

Vidék vs. város a koronavírus járvány idején

Személyes interjúalanyaink közül egy kivétellel mindenki Pest megyei településen él.
Azonban vizsgáltuk azt is, volt -e érzékelhető különbség a segítségnyújtás, tájékoztatás szerint a vidéken illetve a nagyvárosban és környékén élő mozgássérült személyek körében.
Budapesten a különféle kerületek között is érzékelhető volt már a honlapon közzétett hírek nyomán is, hogy kik azok, akik a mozgássérültekre is kiterjesztették az idősek életvitelének megkönnyítésére szolgáló szociális alapszolgáltatásaik körét. Van ahol pirosan kiemelték a fontos elérhetőségeket, információkat, míg máshol egyáltalán meg sem jelenítették ezeket a honlapon.
Ugyanez volt jellemző a vidéki településekre is. Minden önkormányzat másképp, máshogy nyújtott segítséget a nehéz időszakban. Ehhez az érintetteknek tájékozódniuk kellett, hol, kitől és hogyan kérhetnek segítséget.

Úgy gondoljuk, hogy az itt leírt információk hasznosak lehetnek egy esetleges második hullám bekövetkeztekor -reméljük használatukra nem lesz szükség-,  mégis, enélkül is elgondolkoztathatják az olvasóinkat.