Csoporttagunk Tóth Tünde írását olvashatjátok annak a beszélgetésnek a kapcsán, aminek a témája a kisebbségi csoportok lakhatási helyzete volt. Itt Tünde csoportunk képviseletében a mozgássérült emberek lakhatási helyzetéről beszélt.

"Vedd vissza a jövődet I.

A Budapest Pride szervezete idén a Pride hetén egy Pride Academy elnevezésű programsorozatot szervezett, ahol minden nap más társadalmi kérdésekkel kapcsolatos program kerül terítékre.

Kedd este (augusztus 18) arról beszélgettünk, hogy hogyan érinti a különböző kisebbségi csoportokat a lakhatási válság.

Az eseményen Balogh Fruzsi rendszerszíntű roma ügyekért felelős  közösségszervező, és Tuza Tobi transznemű nembináris aktivista, a Budapest Pride projektkoordinátora mellett az Önállóan lakni -Közösségben élni csoportot én képviseltem. A beszélgetésvezető moderátor Fehér Tibor volt, az A Város Mindenkié csoport részéről.

Kerekesszékes mozgássérültként mindenekelőtt ejtenék pár szót a helyszínről. A B32 Galéria és Kultúrtér  a Bartók Béla úton található akadálymentes busszal, villamossal és metróval jól megközelíthető. A bejárat akadálymentes, az előadóteremnél azonban van két alacsony lépcső, amit a szervezők ezúttal rámpával hidaltak át.

Az eredeti elképzelés szerint a beszélgetés résztvevői a színpadon ültek volna, de az elektromos kerekesszékem miatt végül a színpad elé pakoltuk a székeket. Utólag azt gondolom, hogy ez demokratikusabbá is tette az eseményt.

A bemutatkozásokat követően Tibor tartott egy rövid ismertetőt az AVM lakhatással kapcsolatos kampányairól, és a lakhatással kapcsolatos problémákról.

Megtudtuk, hogy a hajléktalanság -amivel talán már mindenki találkozott valamilyen formában-, csak a jéghegy csúcsa, és azt is, hogy rengeteg ember él úgynevezett lakhatási szegénységben. Ide azok az emberek tartoznak, akiknek a jövedelmük jelentős része a lakhatási kiadásokra megy el, vagy például azok, akik télen nem tudják rendesen kifűteni a lakásukat. Az AVM azért folytat kampányokat, hogy a lakhatás legyen alapjog, hogy az önkormányzati lakásokat a rászorulók kapják és hogy a megszüntetett lakásfenntartási és rezsitámogatás kerüljön ismét bevezetésre.

Ezt követően a résztvevők saját lakhatási problémájukról beszéltek.

Mindhárom résztvevő megemlítette valamiként, hogy amikor másoktól, önkormányzattól vagy iskolaigazgatóktól, lakásügyi előadóktól próbáltak segítséget kérni, akkor a legteljesebb közönnyel és cinizmussal találkoztak.

Fruzsi elmondta, hogy ő a saját gyermekkori élményeit felhasználva tudott segíteni egy családnak, akik egy 3500 ft-os díjhátralék miatt azzal szembesültek, hogy az önkormányzat nem akarja a bérleti szerződésüket meghosszabbítani.

Tobi és én is beszéltünk arról, hogy jó, ha van az ember előtt olyan példa, aki érintettként maga is ugyanezen problémákkal küzd.

Beszéltünk arról is, ki hogyan képzelné el a lakhatási probléma megoldását. Ebben a kérdésben arra jutottunk, hogy fontos lenne a lakhatást alapjognak tekinteni, továbbá hogy nem elég a bérlakások építése, biztosítani is kell, hogy azokat ténylegesen a rászorulók kapják meg. Szükség lenne arra is, hogy a korábban meglévő lakhatási támogatásokat ismételten bevezessék, hogy az átmenetileg nehéz helyzetbe kerülő családok, ne veszítsék el a lakhatásukat.

A beszélgetés során a nézők is kérdeztek, illetve meséltek saját lakhatással kapcsolatos problémájukról. Kérdésként felmerült az is, hogy mit lehetne tenni azért, hogy a lakhatási problémákkal való foglalkozás „szexibb” legyen. Itt sok minden szóba került, onnan kezdve, hogy tudatosítani kellene az emberekben azt, hogy legalább egyszer az életében a lakhatási válságot mindenki a saját bőrén is megérzi, a tájékoztatás, érzékenyítés szükségességén át, a civil munka „menőségének” jó hangulatúságának bemutatásáig.

A beszélgetés kellemes hangulatú volt, a közönség is aktívan részt vett benne, így, amikor az idő lejárt, nem befejeztük a beszélgetést, csak abbahagytuk.

A beszélgetésről készült felvétel megtekinthető  a facebookon.

Akiknek maguknak is lenne mondanivalójuk a kérdésben és/vagy szívesen tennének a helyzet javításáért illetve kíváncsiak arra, hogy sorstársaik miként oldják meg problémáikat, keressék az Önnálóan lakni-Közösségben élni csoportot illetve az A Város Mindenkié csoportot.