Önállóan lakni - közösségben élni

2018.okt.29.
Írta: Önállóan lakni közösség Szólj hozzá!

Mi kell ahhoz, hogy egy mozgássérült ember önállóan élhessen? Válaszokat adunk!

Az Önállóan lakni – közösségben élni csoport 2016 óta dolgozik a mozgássérült emberek önálló lakhatásárért. Munkánkat részvételi akciókutató csoportként kezdtük, amelyben mozgássérült emberek és szövetségeseik kutatták azt, hogy ma Magyarországon mire lenne szükség ahhoz, hogy egy fogyatékos ember önállóan élhessen és mi az, ami mindezt segíti, illetve akadályozza. A kutatás lezárultával érdekvédelmi csoporttá alakultunk és elsősorban a tömegközlekedés és az önálló lakhatás területével foglalkozunk.

Kutatási eredményeinkről és a részvételi akciókutatás folyamatáról szakmai nap keretében, 2018. november 8-án este 7 órakor kezdődő előadáson számolunk be. Ekkor mutatjuk be a nyilvánosság előtt a most megjelent, kutatásunkat összegző tanulmánykötetünket (szerkesztette: Kovács Vera)amelyben az általunk megkérdezett mozgássérült emberek, segítőik és átfogó statisztikák segítségével adunk választ a kutatásunk fő kérdésére: Mi kell ahhoz, hogy ma Magyarországon egy mozgássérült ember önállóan élhessen?

Az előadást izgalmasnak ígérkező kerekasztal beszélgetés követi. Ennek során a tanulmány fő témaköreiben - illetékes szakemberek részvételével, és a jelenlévő vendégek kérdései nyomán - a közös gondolkodás lehetőségének szeretnénk teret adni.

Minden érdeklődőt várunk szeretettel 2018. november 8-án este 7 órára a Három Holló Kávéház és Kulturális Központban.

Cím: 1052 Budapest, Piarista köz 1. (bejárat a Szabadsajtó út felől)

Aki nem tudott személyesen eljönni erre az alkalomra, de szeretné megismerni a tanulmányunkat, innen letöltheti teljes terjedelmében.

Nem nagyon bírjuk egymást a falakkal - kiállítás az előítéletekkel szemben

2018. október 30-án nyílik az Önállóan lakni - közösségben élni csoport több elismert művésszel közös ‘Nem nagyon bírjuk egymást a falakkal’ című kiállítása.

A tárlat célja, hogy rádöbbentse a nézőket, hogy milyen rejtett előítéleteik vannak a mozgássérült emberek életével kapcsolatban.

falakkal.jpg

 

Az alkotások létrehozásán az Önállóan lakni - Közösségben élni csoport mozgássérült tagjai több hónapig dolgoztak együtt fiatal magyar képzőművészekkel. Az alkotók úgy kezdtek a projektbe, hogy egymás számára idegenek voltak, a párok képzőművész tagjai által készített interjúkon keresztül kezdtek ismerkedni a csoport tagjaival. Volt olyan pár, aki fotósorozatban örökítette meg közös munkáját, volt aki videóban, és készült levelezést bemutató interaktív fotóalbum is.

“A 'Nem nagyon bírjuk egymást a falakkal' című kiállítás a párbeszéd, a közös munka hatásairól szól, azok eredményét mutatja be. A kiállítási projekt közel hozza a nézőhöz az élményt, ahogy két, egészen más közegben élő idegen egymás megismerése során létrehoz valamit, ami a másik nélkül nem készülhetett volna el. Láthatóvá teszi azokat a hasonlóságokat és különbségeket, amik további közösségekhez való tartozás alapjait képezhetik”- nyilatkozta Török Tünde, a projekt kurátora.

Kiállító művészek: Bordás Róbert, Ember Sári, Halász Dániel, Piti Marcell, Rubi Anna, Vígh Viktória, Zombori Andris

valamint az

Önállóan lakni - közösségben élni csoport résztvevő tagjai: Farkas Gábor, Hruskó Erika, Molnár Zóra, Turi Zsuzsanna, Kisfaludi Judit, Balázs Péter, Csizovszky Andrea

Projektvezető: Rubi Anna
Kurátor: Török Tünde

 A kiállítást Fekete Ádám dramaturg, a Tiszta Szívvel című film egyik főszereplője nyitja meg október 30-án este 6 órakor a fővárosi Három Holló Kávézó és Kulturális Központban. Cím: 1052 Budapest, Piarista köz 1. (bejárat a Szabadsajtó út felől) .

A tárlatot Budapesten december 30-ig lehet megnézni, majd ezt követően egészen 2019 júniusáig lehet majd látni az ország különböző pontjain.

 

 

Címkék: kiállítás

„Még mindig úton vagyunk”- mozgáskorlátozott emberek a tömegközlekedésben

2018 október 2-án kerekasztal-beszélgetést szervezett az Önállóan lakni-közösségben élni mozgássérült érdekvédelmi csoport „Még mindig úton vagyunk-mozgáskorlátozott emberek a tömegközlekedésben” címmel a Premier Kultcaféban. A rendezvényen a budapesti tömegközlekedés akadálymentességével kapcsolatos problémákat, és azok lehetséges megoldásait járták körül meghívott vendégeikkel. A rendezvény két kiemelt témája az akadálymentes buszjáratok és villamos vonalak számának növelése,illetve a mopedhasználók helyzete.

 A beszélgetésen részt vett dr. Denke Zsolt, a BKK kiemelt közösségi közlekedés szakértője, dr. Szedlmajer László vezérigazgató-helyettes, Autóbusz és Trolibusz Üzemeltetési Igazgatóság (BKV), dr. Bálint Attila a Közlekedéstudományi Intézet Stratégiai, Kutatás Fejlesztési és Innovációs- valamint Személyszállítási és Közszolgáltatási igazgatója, Bella Jakab, a Közlekedő Tömeg Egyesület képviselője, valamint Turi Zsuzsanna, az Önállóan lakni-közösségben élni csoport tagja.

dsc08267.JPG

 

Dr. Denke Zsolt és dr. Szedlmajer László az alacsonypadlós járművek számát tekintve kiemelték, hogy jelenleg a budapesti autóbusz állomány hozzávetőlegesen 80%-a alacsonypadlós, míg ez az arány a villamosok esetében 30-40%. Emellett hangsúlyozták, hogy az újonnan beszerzett járművek minden esetben alacsonypadlósak,az 50-es és az 56-os villamosvonalak akadálymentesítése pedig jövő nyárra várható. Az általános helyzetkép kapcsán Bella Jakab hozzátette, hogy a legnagyobb problémát a távolsági közlekedés akadálymentességének hiányában, valamint az akadálymentes járművek egyenlőtlen eloszlásában látja

A beszélgetés másik sarokpontja a mopedhasználók helyzete volt. Dr. Bálint Attila ismertette a Közlekedéstudományi Intézet kutatásának eredményeit, amit ebben a témában végeztek. Felhívta a figyelmet arra, hogy vizsgálataik azt mutatják, hogy a mopedek szállítása csak egy bizonyos pozícióban oldható meg biztonságosan. Emellett elmondta azt is, hogy a kutatás következő szakaszában a Közlekedéstudományi Intézet feladata lesz, hogy a mopedek szállítására megoldási javaslatokat dolgozzon ki. Dr. Denke Zsolt összefoglalta a mopedek szállításának legfontosabb feltételeit, melyek magukban foglalják annak garantálását, hogy a mopedhasználónak ne kelljen kiszállnia a segédeszközből,képes legyen azzal olyan módon manőverezni, hogy a biztonságos pózban tudjon elhelyezkedni a járművön, valamint a jármű alkalmas legyen a moped szállítására. Turi Zsuzsanna ugyanakkor rávilágított arra, hogy a mopedhasználók egy része nem képes erre a manőverezésre, így ők kiszorulnak a tömegközlekedés bizonyos formáiból, így számukra nagy nehézséget okoz, hogy eljussanak adott helyekre a városon belül, ami akár a munkavállalásban is korlátozhatja őket.

dsc08283.JPG

 

A közönség kérdéseire adott válaszokból kiderült az is, hogy a mopedek használati utasítása sok esetben tartalmaz olyan kitételt, hogy a segédeszközt nem szabad járműben szállítani, ami jogalapként szolgálhat az utazás megtagadására. Szóba került a mopedek rögzítésének megoldására a kanadai illetőségű Q' Straint cég által kidolgozott speciális rögzítési megoldás, a Quantum. Ennek kapcsán dr. Denke Zsolt elmondta, hogy a BKK nyitott a kipróbálásra, valamint az érintettekkel való egyeztetésre is, ennek szellemében a MEOSZ-szal közösen egy tesztelési célú pilot programot indítanak az eszköz "éles helyzetben" való kipróbálására a forgalmasabb buszközlekedési viszonylatokon.

Összességében minden résztvevő nyitottan állt a felmerült problémákhoz, bizonyos kérdésekben hosszabb távú együttműködésre is ígéretet tettek. A szervezők pedig azt ígérik, hogy minden évben rendeznek kerekasztal-beszélgetést a témában.

A beszélgetés itt teljes egészében megtekinthető.

 (A képeket Várady István készítette)

Önkéntes segítőnk (szövetséges tagunk): Máté Orsi

 

A csoportunk szándéka, hogy tagságunk száma mind az érintettek, mind a szövetséges/munkánkat támogató tagok számában növekedjen. Ezért döntöttünk arról, hogy olyan gondolatokat is közlünk tagjainktól, amelyek őszinteségükkel, nyíltságukkal ösztönözhetik a blog olvasóit, hogy csatlakozzanak hozzánk. 

 

Máté Orsi így ír rólunk:

 

"Hogy miért lettem önkéntes, nehezen tudnám leírni. Mindenkinek megvan a maga motivációja, amiért új dolgokba kezd. Ez kicsit személyes is. Hogy miért maradtam önkéntes sokkal fontosabb.

Ez a csoport olyan, mint egy méhkas, nyüzsgő és dolgos. No, másban már nem hasonlít egy méhkasra, merthogy itt minden méh más és más, színes és izgalmas, tevékeny személyiség. Ha egy nyüzsgő csoport tagja lennél, csatlakozz hozzánk önkéntesnek!

De vigyázz, mert egyszer csak elköteleződsz. Megérted, átérzed és tenni akarsz. Hírnök leszel, aki saját környezetében és saját eszközeivel segít megértetni az emberekkel, hogy fogyatékossággal is lehet közösségben és önrendelkező módon élni.

Ha hírnök lennél, csatlakozz hozzánk önkéntesnek!"

Önkéntes segítőnk (szövetséges tagunk) Selymesi Kata

A csoportunk szándéka, hogy tagságunk száma mind az érintettek, mind a szövetséges/munkánkat támogató tagok számában növekedjen. Ezért döntöttünk arról, hogy olyan gondolatokat is közlünk tagjainktól, amelyek őszinteségükkel, nyíltságukkal ösztönözhetik a blog olvasóit, hogy csatlakozzanak hozzánk. 

 

Selymesi Kata gondolatai a minket támogató önkéntes munkája kapcsán:

 

"Miért jó itt önkénteskedni?

 

2018 februárjában csatlakoztam az Önállóan lakni, közösségben élni csoporthoz szakmai gyakorlat keretében. Fokozatosan tudtam bevonódni, megismerni céljaikat, a csoport működését. A heti találkozók hangulata engem megérintett és rengeteget tanultam az érdekérvényesítésről, az érdekérvényesítő munkáról – a nehézségekről és a sikerekről egyaránt.

 

A csoport mindig foglalkozik a következő tervvel, eseménnyel vagy akcióval, melyek közül két fontos eseményen én is részt vettem - az első ilyen esemény az I. Közös Ügyeink Konferencia volt a Marcibányi téri Művelődési Központban.

 

A Konferencián ismertetésre került a fogyatékkal élők és családjuk helyzete, problémái az érintettek szemszögéből. A megoldási lehetőségek egy négy éves tervben, koncepcióban kerültek ismertetésre: az ápolási díjat, a megfelelő támogató szolgálatot és nappali ellátást érintették.

 

A második esemény A lakhatás öt árnyalata – mozgássérült emberek lakhatási lehetőségei kerekasztal beszélgetés volt a Gödör Klubban.

 

De nem csak események szervezésével és az érdekérvényesítő munka előrehaladásával telik az idő. A csoport demokratikus alapokon működik, minden tagot meghallgat, és egyformán figyelembe vesz. A heti találkozók mindig a Hogy vagy kör?-rel indulnak, melynél (és persze nem csak ekkor) a személyes problémák elmondhatók, és empatikus meghallgatásra kerülnek, bármiről is legyen szó. Humorból sincs hiány soha.

 

A csoport koordinátora, Zóra, személyében egy rendkívül dinamikus és pozitív embert ismertem meg. Többé váltam, hogy megismerhettem a csoportot és csoport tagjait. Jó érzés egy közösség tagjának lenni, melyet ilyen elfogadás és nyitottság jellemez minden régi és új tag felé. Jó érzés egy olyan közösség tagjának lenni, ami jó ügyekért harcol és ennek részese lenni. Nem csak szakmai tapasztalattal gazdagodtam a csoportnál töltött idő alatt, hanem sok értékes embert ismertem meg.

 

Gyere az Önállóan laknihoz, ha te is részese akarsz lenni, egy ilyen közösségnek!"

Önkéntes segítőnk (szövetséges tagunk): Csengei Andrea

A csoportunk szándéka, hogy tagságunk száma mind az érintettek, mind a szövetséges/munkánkat támogató tagok számában növekedjen. Ezért döntöttünk arról, hogy olyan gondolatokat is közlünk tagjainktól, amelyek őszinteségükkel, nyíltságukkal ösztönözhetik a blog olvasóit, hogy csatlakozzanak hozzánk. 

 

Ebben az írásban Csengei Andrea gondolatait olvashatjátok.

 

“Az államon belül minden személynek joga van szabadon mozogni és lakóhelyét szabadon megválasztani.” (Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata 13. cikk)

 

Azért szeretek az Önállóan lakni csoportnál segíteni, mert van!

 

És létezésével olyan értékeket képvisel, és olyan problémákat tesz láthatóvá, melyekről ha a csoport nincs, az átlagember vajmi keveset tudhat. 

 

A lakhatás szívügyem. Úgy is, mint lakásszegénységben élő embernek.

A fogyatékosság is szívügyem. Úgy is, mint egy Down-szindrómás ember testvérének.

Egy állami ellátó-intézmény főállású munkatársa vagyok, aki nap, mint nap szembesül azokkal a kifogásokkal, amiket a csoport tagjai felemlegetnek. Valóban méltatlanul bánunk a lakóinkkal és valóban kiszolgáltatottá tesszük őket.

 

Az önkéntességben és a mindennapi életemben egyaránt az igazságot, a méltányosságot keresem.

 

A csoportnak a kutatás eleje óta tagja voltam és érdekvédelmi csoporttá alakulását örömmel figyeltem.

 

A  kutatási folyamat megerősített abban, amit amúgy is gondolok az intézményi ellátásról. Nem érző, gondolkodó embernek való. Tehát – nagyjából – senkinek nem való.

 

Nagyon szeretek  ezzel a csapattal dolgozni. Mert érzem, hogy olyan energiák szabadulnak fel, melyek valamiféle mellőzöttség, kirekesztettség, elnyomás, egyéb méltánytalanság kapcsán gyülemlettek fel. És óriási élmény, amikor a csoport ezeket az energiákat teremtő erővé alakíthatja. A gondolkodáshoz, cselekvéshez társakra, szövetségesekre talál. Az egyik ember gondolatmenetét továbbfűzi a másik. Egy probléma köré kérdéseket fogalmaz, válaszokat keres és talál.

 

Az Önállóan lakni csapat tagjait különösen a szívembe zártam. Jó volt látni, megtapasztalni hétről hétre, ahogyan a kezdeti bizonytalanságuk feloldódott és lettek egyre tudatosabb, az érdekeikért szót emelő emberek. Tisztelem a kitartásukat, harcosságukat, tenni akarásukat. Csodálom a kreativitásukat és szervezőkészségüket. Ők - saját sérültségük által akadályozottan - látják el ugyanazokat a feladatokat, amiket az “egészségesek” panaszkodások közepette végeznek.

 

Hosszan sorolhatnám a közlekedés során felmerülő, ordító hiányosságokat. Sorolhatnám az emberek érdektelenségét, érzéketlenségét. Sorolhatnám a fogyatékos emberek számára szinte egyáltalán nem létező, elérhető árú lakások hiányát. Ez a magyar valóság, ami ellen tenni kell. Hogy a sérült, fogyatékos emberek is méltó életet éljenek, méltó módon lakhassanak. Olyan körülmények között, amelyek megfelelőek számukra és amelyet ők választanak maguknak.

 

Az állam embereket kényszerít arra, hogy ilyen-olyan intézményekben éljenek. Abnormális dolog, hogy szakmát, diplomát szerzett, nyelve(ke)t beszélő emberek tudását nem használjuk a munkaerő-piacon, mert nem teremtünk számukra munkahelyeket vagy akadálymentes munkahelyi környezetet. Embertelen állapot, hogy minimális összegekből kényszerülnek élni a saját otthonukban. Felháborító, hogy emberek, akik fillérekből oldják meg a személyi segítés, utazás problémáit, kénytelenek szívességet kérni másoktól, ahelyett, hogy az intézményeknek járó „fejkvótát” nekik utalnák át minden januárban. Hiszen nekik jár! Magyarországon élünk 201-ban. Amit az állam tesz a kiszolgáltatott emberekkel az nem “egyszerűen” szégyen. Az bűn.

 

Azért szeretek segítő lenni az Önállóan lakni csoportnál, mert a bennem munkáló dühöket teremtő erővé tudom alakítani.  A csapat tagjai segítenek ebben. Mert ebben a csoportban nem csak segítő, de segített is vagyok. Köszönet érte. A csoportnak.

Öt árnyalat - és még több kérdés.... a mozgáskorlátozott emberek lakhatásáról beszélgettünk

Az Önállóan lakni-közösségben élni csoport 2018. március 19-én kerekasztal-beszélgetést szervezett ”A lakhatás öt árnyalata-mozgáskorlátozott emberek lakhatási lehetőségei” címmel a Gödör Klubban. A szervezők célja az volt, hogy elinduljon a közös gondolkodás a témában, és a meghívott vendégek közösen térképezzék fel a problémákat, és keressenek megoldási lehetőségeket.

lakhatas5_dsc00027.JPG

Itt került bemutatásra először a nyilvánosság előtt az a tanulmány, mely annak a részvételi akciókutatásnak az eredményeit foglalja össze, melyet a csoport a Közélet Iskolája támogatásával végzett az elmúlt másfél évben, azzal a céllal, hogy feltárja,melyek a mozgáskorlátozott emberek önálló életvitelének feltételei ma Magyarországon.

A beszélgetés első felében Kovács Vera, a kutatás egyik kezdeményezője mutatta be a kutatás folyamatát, valamint ismertette a legfontosabb eredményeit. A kutatás öt, a mozgáskorlátozott emberek életviltele szempontjából kulcsfontosságú területre fókuszált: a lakáspolitikára, a támogató szolgáltatásokra, az akadálymentes épített környezetre és közlekedésre, a jövedelemre, valamint arra, hogy a társadalomban milyen kép él a mozgáskorlátozott emberekről. A kérdőív, interjúk és közérdekű adatigénylések felhasználásával készült tanulmány legfontosabb konklúziója, hogy jelenleg nem támogatják rendszerszintű intézkedések a mozgáskorlátozott emberek önálló életvitelét, annak megvalósítása elsősorban a biztos családi háttértől függ, illetve segítő kapcsolatokon múlik. Emellett helyi szinten megvalósuló intézkedések segítik az érintetteket bizonyos területeken.

A tanulmány bemutatása után (mely a közeljövőben online elérhető lesz) a kerekasztal-beszélgetés keretében Karácsonyi Magdolna, Budapest XIII. kerületének aljegyzője, Kisfaludi Judit,az Önállóan lakni-közösségben élni csoport tagja, valamint Becker Gabriella és Szabó Marietta, a Lépjünk, hogy léphessenek Közhasznú Egyesület képviselői beszélgettek a mozgáskorlátozott emberek lakhatásával kapcsolatos lehetőségekről és problémákról. A szervezők meghívták az Emberi Erőforrások Minisztériumának képviselőit is, ők azonban egyéb elfoglaltságra hivatkozva nem vettek részt a rendezvényen. Világossá vált, hogy az önálló lakhatás valamennyi résztvevő számára alapvetően szabadságot és függetlenséget jelent, még ha mindannyian kicsit más oldalról is közelítették meg a kérdést. A beszélgetés során számos probléma is a felszínre került, az érintettek, valamint az érintett szülők hangsúlyozták, hogy komoly problémát jelent számukra, hogy kevés a mozgáskorlátozott emberek számára elérhető lakás,illetve gyakran még a meglévő lehetőségekről sem rendelkeznek elegendő információval. További nehézséget jelent, hogy gyakran anyagi okok miatt nehéz számukra az önálló lakhatás fenntartása. Karácsonyi Magdolna ugyanakkor a XIII.kerületi lakáspályázati rendszer ismertetésekor kitért arra, hogy bár náluk lehetősége van a kerület lakosainak arra, hogy kifejezetten akadálymentes önkormányzati bérlakásra pályázzanak, komoly problémát jelent, hogy nem tudják, hány érintett él a kerületben.

A beszélgetés végére egyértelművé vált, hogy a résztvevők valamennyien rendszerszintű megoldást szeretnének a mozgáskorlátozott emberek lakhatási problémáira.

Az Önállóan lakni-közösségben élni csoport érdekérvényesítési tevékenységének célja, ezzel összhangban az, hogy a lakhatási lehetőségek és az elérhető támogatások illeszkedjenek a mozgáskorlátozott emberek valódi igényeihez és szükségleteihez.

A lakhatás öt árnyalata

Mi is a lakhatás öt árnyalata?

 

free-dice-clipart-2.jpg

 

A fogyatékos emberek lakhatási körülményei és lehetőségei éppolyan különbözőek és sokszínűek, mint a többségi társadalomé. Mi, az Önállóan lakni - közösségben élni csoport személyes tapasztalataink és a kutatás során szerzett ismereteink nyomán az alábbi öt "árnyalatot", vagyis fő lehetőséget különböztetjük meg:

 

  • saját tulajdon
  • önkormányzati lakás
  • albérlet
  • intézményi lakhatás
  • szívességi lakhatás (szülővel, rokonnal, ismerőssel közös lakhatás) 

Fontos, hogy a sorrend nem gyakoriságot, de még csak nem is egyszerű "jó/rossz" értékítéletet jelent. Az öt kategória között inkább annyiban tennénk különbséget, hogy mennyire segíti az önálló életet?

 

E szerint az első három lehetőség (csökkenő mértékben) azz önálló lakhatás fogalomkörébe értendő, míg a másik kettő - eltérő mértékben ugyan - de egy olyan függőségi viszonyban tartja a mozgáskorlátozott embert, ami miatt gyakran a körnnyezet, esetleg ő saját maga is "kevésbé felnőttnek" érzi magát. Hiszen a szülővel, családdal, ismerőssel együtt, egy fedél alatt élve gyakran előfordul, hogy a sérült ember nem tudja anyagilag fenntartani a lakhatását, ezáltal az élet egyéb területein is könnyebben háttérbe szorul. A döntési helyzetek hiánya egy nagy intézményben élve pedig fokozottan igaz lehet. (Ilyen értelemben szinte mindegy, hogy nagy létszámú intézet, vagy kisebb, emberléptékű lakóotthonról van szó - a döntési szabadság, a környezettől való alávetettség mértéke sajnos alig különbözik egymástól).

 

Közösségben élni - avagy Közösségi lakhatás és a közösségben való élethez való jog1

 

A közösségi lakhatás olyan életformára utal, amelyben az emberek a közösségük egyenrangú állampolgáraiként élhetnek és megkapják azt a támogatást, amely ahhoz szükséges, hogy részt vegyenek a lakókörnyezetük mindennapi életében. (...)
Gyakran használt kifejezések a nemzetközi szakirodalomban az önálló életvitel, illetve a támogatott lakhatás, melyek szintén a közösségi lakhatás eszméjére utalnak abban az értelemben, hogy ezek a lakhatási formák is egy hétköznapi élet leélésének lehetőségét kínálják. Az önálló életvitel választási lehetőségeket kínál a fogyatékossággal élők számára az életük meghatározó döntéseit illetően, ami nem jelenti azt, hogy támogatás nélkül kellene döntést hozniuk és élniük.
A gyakorlati segítségnek mindig az érintett személyek döntésein kell alapulnia.Az emberek döntő többsége képes meghozni saját döntéseit, a megfelelő támogatással. A támogatott lakhatás koncepciója lehetővé teszi a fogyatékossággal élők számára, hogy a saját otthonukban élhessenek, szemben a bentlakásos otthonokkal, és külön választja egymástól a lakhatási és az egyéb támogató szolgáltatásokat, mely rugalmasabbá teszi a szükségletek kielégítését. A közösségben való élethez fűződő jog első alkalommal került kötelező érvényű nemzetközi jogi dokumentumban megfogalmazásra, a Fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló Egyezmény 19. cikke által.

 

1Ez a bekezdés egy részlet Grandwohl Csilla Phd-hallgató (Pécs) "A fogyatékossággal élők közösségben való élethez fűződő jogáról" című munkájából., amelynek összefoglalása itt érhető el: http://dieip.hu/wp-content/uploads/2014-3-03.pdf

****

Ha ez eddig olvasottak felkeltették a kíváncsiságodat, szeretettel várunk 19-én, hétfőn este a Gödör Klubban egy érdekes kerekasztal beszélgetésre.  >>> További részletek itt.

Címkék: konferencia

Beszámoló az első Közös Ügyeink Konferenciáról

2018. február 28-án konferenciát szervezett a Fogyatékos Emberek Szervezeteinek Tanácsa (FESZT), a Lépjünk, hogy léphessenek Közhasznú Egyesület, valamint az Önállóan lakni-közösségben élni csoport a Marczibányi Téri Művelődési Központban "Közös Ügyeink" címmel. A rendezvény legfontosabb célja az volt, hogy lehetőséget teremtsen a konstruktív, politikai megosztottságtól mentes párbeszéd elindítására az érintettek, a szakértők, valamint a pártok képviselőinek bevonásával olyan kulcsfontosságú kérdésekben, mint az ápolási díj összege, a nappali fejlesztő intézmények helyzete, vagy a 24 órás támogató szolgálat.

 

dsc03139.JPG

A rendezvény Földesi Erzsébet, a FESZT főtitkárának köszöntőjével vette kezdetét. Ezt követően Farkas Krisztina, a Lépjünk, hogy léphessenek Közhasznú Egyesület vezetője ismertette az ápolási segéllyel kapcsolatos problémákat, kiemelve, hogy annak jelenlegi összege nem elegendő arra, hogy két ember- az ápoló és az ápolt- megélhetését biztosítsa, valamint nem minősül foglalkoztatási jogviszonynak sem. Emellett vázolta azt a négyéves tervet, ami több szervezettel való előzetes egyeztetés során, közösen dolgoztak ki. Ez az ápolási díj összegének a minimálbér szintjére történő emelésén, valamint foglalkoztatási jogviszonnyá alakításán túl a mostani rendszer átfogó reformját tűzi ki célul. A támogató szolgálatok helyzetét Kerti Andrea, a Barnabás Református Támogató Szolgálat vezetője mutatta be. Kiemelte, hogy a 24 órás működési formának törvényi akadálya nincs, forrás-illetve kapacitáshiány miatt nem valósulhat meg. Dr. Hegedűs Lajos, a Mozgáskorlátozottak Somogy Megyei Egyesületének vezetője hangsúlyozta: ideális esetben a rendszer rugalmasan képes reflektálni a felmerülő igényekre ( nem úgy, ahogyan azt a jelenleg napi 8 órában elérhető szolgáltatás teszi). Somlai Zsuzsanna a nappali ellátó intézmények kapcsán felmerülő nehézségekről beszélt, kiemelve, hogy ezek fokozottan érintik a súlyosan-halmozottan sérült gyermekeket, illetve az őket nevelő családokat. Legfontosabb követelésük e téma tekintetében az, hogy ezek a gyerekek is járhassanak nappali ellátást nyújtó intézménybe.

 

dsc03136.JPG

A konferencia második blokkjában az előadók különböző területek nézőpontjából próbáltak választ adni arra a kérdésre, hogy ”kinek a kötelessége a gondoskodás?”
Gyarmati Andrea szociológus, Kováts Eszter politológus és fr. Szabó József eltérő szempontokat vetettek fel, ám egyetérttek abban, hogy a gondoskodás mindannyiunk ügye kell, hogy legyen. Pálfai Zsuzsanna, a Három királyfi, három királylány Mozgalom hálózatvezetője a családi kapcsolatok fontosságára hívta fel a figyelmet.

 

dsc03174.JPG

 

A szervezők ezt követően arra kérték a jelenlévő pártok szakpolitikusait,hogy foglaljanak állást az elhangzott témákkal, illetve konkrét követelésekkel kapcsolatban. A jelenlévő pártok (Demokratikus Koalíció, Együtt, Jobbik, LMP, Momentum, MSZP-Párbeszéd) egyöntetűen támogatták és szükségesnek tartották a felvázolt változtatásokat, a kormánypárt nem jelent meg a rendezvényen.

 

dsc03291.JPG

 

A tervek szerint ez az esemény egy olyan konferencia-sorozat első állomása volt, mely a jövőben évente megrendezésre kerül azért, hogy mindig más és más téma érintettjeit, szakértőit, illetékes döntéshozóit késztesse közös gondolkodásra és megoldáskeresésre.

A képeket Várady István készítette.

Címkék: konferencia